Virágzó birtokból légikikötő

A tizennyolcadik kerület területe már a honfoglalás korában lakott volt. Első írásos említése a 14. századból való, míg egy 1362-es oklevélben már mint királynéi birtok szerepelt. Maga a névadó Szentlőrincfalva a mai Pestszentimre és Pestszentlőrinc határán feküdt.

Az aprócska település egyébként 1332-ben bukkan föl először az oklevelekben. A török megszállás alatt a terület elnéptelenedett. Újratelepítése csak 1757 és 69 között történt meg.

Pestszentimre az ezerhatszázas évek vége felé a Vattayak birtoka lett, majd tőlük 1726-ban a Grassalkovich család kezébe került. Tőlük 1841-ben báró Sina György szerezte meg. A földet fia, Sina Simon 1867-ben a Belga Banknak adta tovább. A pénzintézet 1870-ben úgy döntött, parcellákra osztva értékesíti a földet.

Nevét 1877-től Soroksárpéterire változtatták.
Érdekesen alakult Pestszentimre története is. A török kiűzése után területét a Pestszentimrén is bevásároló Grassalkovich család szerezte meg. Az igen tekintélyes, hatezerháromszáz régi magyar holdas birtokot a gödöllői uradalomhoz csatolták.

Hajdani bérlői közül mindenképp érdemes felidézni Mayerffy Xavér Ferencet, Ferihegy névadóját. A mai légikikötő térségében a példás erényű és szorgalmú gazda a környéken elsőként telepített szőlőt és gyümölcsöst. Az 1799-ben megkezdett munkát nagy siker koronázta, ezért a hálás utókor róla nevezte el a vidéket.

Ezernyolcszáztizennégyben, a Napóleon legyőzése után Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek az akkori Pest-Budán. Ebből az alkalomból a helyőrség katonai parádét rendezett Szentlőrinc- pusztán. A Habsburg, porosz és orosz főrangok a mai Gilice tér környékén emelt kilátóról szemlélték az eseményeket.

A 19. század végén már valódi városiasodásról beszélhetünk. Az akkor még Soroksárhoz tartozó Péterin a szegényebbek vásároltak birtokot. Ezzel szemben a kispesti Lőrincen az akkori Magyarország vezető személyiségei szereztek földet.

A környék kiváló adottságai vonzották az ipart. Így állt itt kavicsbánya, szalagszövő- és kocsilámpagyár is. Szemere Miklós író és politikus egyetlen éjszakai kártyapartin nyerte el a lengyel Potoczky gróftól azt a hatalmas összeget, amelyből a szentlőrinci birtokát vette.

– Miért jó a XVIII. kerületben élni?

– Mert jó a levegő, sok a zöldfelület és mert az itt lakókban megmaradt a kerület szeretete, a lokálpatriotizmus.

– Annak ellenére ez a véleménye, hogy önöknél is rosszak az utak és kevés a csatorna?

– Az önkormányzat 1996 óta folyamatosan építi ki a kerületben a korábban elhanyagolt részeken a hálózatot, ezzel egy időben útépítési programot hirdettünk meg. Azóta sokat javult a helyzet.

– A közlekedés sem a legrózsásabb a XVIII. kerületben. Mit lehet tenni?

– Ez év végén, jövő év elején kellene befejeződnie az M0-ás körgyűrű nálunk futó szakaszának, remélem, ez majd elvezeti a nehézgépjárműveket. Ezek forgalmától szenvednek a legtöbbet a lakosaink. P. G.

Csepregi Éva (48), énekesnő:

Huszonnégy éves koromig laktam a Derkovits Gyula utcában egy kertes házban. A kerületben jártam iskolába és gimnáziumba. Azóta sok minden megváltozott. Az egykori házunk közelében lévő bánya területén ma lakópark áll. A téglagyár helyére bevásárlócsarnokot építettek.

Horváth Gábor (34), kajakos:

Több mint 15 éve lakom a kerületben. Jelenleg egy erzsébettelepi kertesházban élek. A környékünk folyamatosan szépül, egyre több új épületet húznak fel. Az ellátottságra sem lehet panasz, az M5-ös leágazásánál egymást érik a bevásárlóközpontok. Még a repülőtér is a kerületben van.