Szerelme a tánc, hobbija az unokája

– Mit örökölt Chikán Attilától, az egyetem előző rektorától?
– Először is a Corvinus nevet, amelyet 2003 novemberében szavazott meg az egyetemi tanács. Aztán hét kart, mert addigra már csatlakozott hozzánk az Államigazgatási Főiskola és a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem. Na és egy gazdaságilag működőképes oktatási intézményt.
– Hogyan született a Corvinus név?
– Egy diákunk ötlete volt, díjat is kapott érte. Több mint ötven név érkezett be a pályázatra, az egyetemi tanács határozott. Én akkor nem voltam a tanács tagja, tehát a döntésben nem vettem részt. Az egyesülés még most is zajlik, folyamatosan, kis lépésekben. A közösségi szemlélet kialakulásához azonban a hallgatóknak többet kellene találkozniuk.
– Van erre mód?
– Hamarosan megteremtjük
a lehetőségét. Rendezünk áprilisban egy Corvinus-napot, amelyen a közgázosok előadásokat hallgathatnak arról, hogyan kell egy kertet megtervezni, míg a kertészek a mi előadóinkat ismerhetik meg. A végére persze közös bulit tervezünk.

– Sok intézmény gondja, hogy a hallgatói létszám jelentős növekedése színvonalcsökkenéssel jár. Önök mit tesznek azért, hogy ezt elkerüljék?
– Egyszerű lenne, ha azt mondhatnám, hogy csökkentjük a hallgatók számát, de ez képtelenség. Attól függ a bevételünk, hogy hányan járnak hozzánk. Mi is tapasztaljuk, hogy nem ugyanolyan szintű tudással érkeznek a diákok a középiskolákból, mint korábban. Igaz, számítástechnikai és nyelvtudásuk jobb, mint elődeiké volt, de az alapműveltségük, a fogalmazási készségük, a helyesírásuk sokkal gyengébb a mai egyetemistáknak. Ráadásul már nincs annyi idejük az oktatóknak, mint régen, ezért kevesebbet tudnak a diákokkal foglakozni.
– Ráadásul a kikapcsolódáshoz is idő kell…
– Nekem a kikapcsolódást az unokám jelenti. Azt is mondhatnám, hogy Békés Benjámin a hobbim, aki március 17-én lesz kétéves. Lányom kisfia. Ha együtt vagyunk, nincs pardon, megköveteli, hogy csak rá figyeljek.
– Sokat van vele?
– Nem túl sokat, de kéthetente azért találkozunk. Jó volna, ha gyakrabban lennénk együtt, de szinte minden időmet munkára fordítom. Mert van egy másik pozícióm is, az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke vagyok. Hétvégenként általában hazaviszem az ezzel kapcsolatos munkámat, és otthon is dolgozom.
– Mikor pihen?
– Kicsit fáj a szívem, hiszen diákkoromban zenéltem, hegedültem, zongoráztam, népitáncoltam, de ezekre az elfoglaltságokra már nemigen marad időm. Habár az egyetem megalapításának ötvenedik évfordulóján a Vigadóban ismét színpadra álltam a tánckarral. Három számot eltáncoltam a fiatalokkal együtt, még ráadást is adtunk.

– Úgy tűnik, a tánc a nagy szerelme.
– Igen, és persze a zene. De nemcsak a népzene, hanem a komoly muzsika is. Sokáig jártam zeneiskolába, gyerekkoromban még szolfézsversenyen is részt vettem. De bevallom, nem vagyok valami híres koncertre járó. Ez is az időhiány miatt alakult így. Pedig ha csak azokra a hangversenyekre mennék el, amelyekre meghívást kapok, már akkor is rendszeres látogató lennék. Tudja, manapság nagy divat, hogy egy-egy nagyobb cég komolyzenei koncerttel ünnepli az év végét. Karácsony előtt számos ilyen rendezvényre kaptam meghívást, de kevésre tudtam elmenni.
– Ennyire meghatározza a munkája a mindennapjait?
– Igen, sőt még 23 éves fiamét is. Attila nemrég diplomázott a Vállalkozási Főiskolán. Bizony nehéz döntés volt, hol helyezkedjen el, nehogy olyan céget válasszon, amelyik később majd pályázik az ÁPV Rt.-nél. Úgy tartom helyesnek, ha senkinek semmiféle előnye nem származik abból, hogy a családjában vezető posztot betöltő személy van. Az viszont nagyon rossz érzés, amikor az ember nem meri elengedni a fiát olyan állásba, ahol efféle gyanú felmerülhet, pedig a gyereknek lenne kedve ahhoz a munkához! Attilának nagyon nehéz volt elhelyezkednie. Végül egy gépkocsikat értékesítő céghez és márkaszervizhez ment dolgozni, ez testhezálló feladatkör számára, hiszen autóbolond.
– Efféle viharok után milyen zene simítja ki az idegeit?
– Mindig imádtam Mozartot, a másik kedvencem Gershwin. Ha csak tehetem, az ő zenéjüket hallgatom.

– Szokott színházba, moziba járni?
– Nagyon ritkán. Moziban utoljára a Titanicot néztem meg, még a múlt században. De a színházi élményem ennél frissebb, a Madáchban nemrég láttam Webber musiceljét, Az operaház fantomját.
– Gondolom, a szépirodalomra is kevés ideje marad. Kedvenc írója azért biztos van.
– Igen, gyerekkoromban nagyon szerettem O’Neill Amerikai tragédiáját, és elolvastam Jókai Mór szinte minden könyvét. Robert Merle műveit is kedvelem, és a költészet sem áll távol tőlem. Ezt egykori magyartanáromnak köszönhetem. Azzal büntetett bennünket, ha rosszalkodtunk, hogy verseket kellett megtanulnunk. Akkor szerettem meg József Attilát, azóta is ő a kedvenc költőm.
– Ennyi munka és ennyi olvasmány mellett jut ideje a sportra?
– Régen kosárlabdáztam és atletizáltam, ma is ezek a kedvenc sportágaim. Mostanában úszom, egri fiú vagyok, nagyon kötődöm a vízhez. Lányom, Fanni teniszezett, rengeteg versenyére elkísértem. Mára ebből annyi maradt, hogy szeretem nézni a teniszközvetítéseket. Nem űzöm ezt a sportot, mert tudom, milyen magas színvonalon lehet művelni, és én úgy nem tudom.
– Most is ad okot büszkeségre a lánya? Nem csak akkor, amikor még teniszezett?
– Feltétlenül. Ő 31 éves, jogász végzettségű, és a gyes után már újra dolgozik. Tavaly ősszel visszament egy ügyvédi irodába, de január elsejétől új munkahelyet talált. A háztartási gépeket gyártó és forgalmazó cégek érdekképviseleti szervezetének cégvezetője lett. Nagyon büszke vagyok rá.

Munkahely: Első munkahelye a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem. 1970-től gyakornok, 1972-től tanársegéd, 1984-től egyetemi docens, 1991-től egyetemi tanár. 1994-ben rektorhelyettes, 2000-ben három hónapig, majd 2004. január 1-jétől az egykori alma mater rektora. 1981–84 között rövid kitérő: az Akadémiai Kiadó gazdasági igazgatója

Kutatási terület: vállalati tervezés, stratégiaalkotás, stratégiai menedzsment

Első könyve: A sikeres tervezés szervezési feltételei (1984). A vállalkozások tervezése című szakközépiskolai tankönyve 1994-ben a tanulói tetszésdíj nyertese lett. Több mint negyven vállalatnál működött közre tanácsadóként. 1986-tól az MTA ipargazdasági bizottságának tagja, 2000-től az MTA köztestületi tagja, 2001-től az MTA közgyűlésének doktor képviselője, tanácskozási jogú tagja.

Kitüntetések: Köztársasági Érdemrend kiskereszt (1997), Doctor Honoris Causa Miskolci Egyetem (2003)

1870–74-ben végül Ybl Miklós tervei alapján épült meg a Vámház. Szobrait Sommer Ágost készítette. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett az épület. 1949–50-ben átépítették a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem részére. 1984–90-ben Mányi István és Pál Katalin tervei alapján felújították. 2000-ben az intézmény egyesült az Államigazgatási Főiskolával. 2003-ban pedig összeolvadt a Szent István Egyetemből kivált, korábbi Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemmel. 2004. szeptember 1-jén vette fel a Corvinus Egyetem nevet.

Tizenhétezer hallgató jár az intézménybe

A Corvinus Egyetem hét kara: közgazdaság-tudományi, gazdálkodástudományi, társadalomtudományi, államigazgatási, tájépítészeti, élelmiszer-tudományi, kertészettudományi kar. Összes hallgatói létszám: 17342 fő, nappali tagozat: 10179 fő, esti tagozat: 1655 fő, levelező tagozat: 5508 fő, külföldi diák: 1346 fő.

Az egyetem hét saját kollégiumában 2171 kollégista lakik. Az egyetem oktatóinak száma: 914 fő, kutatóké: 66 fő.

A közgazdaság-tudományi egyetem híres diákjai

Járai Zsigmond, Surányi György, Bod Péter Ákos, volt Magyar Nemzeti Bank-elnökök, Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Varga Mihály volt pénzügyminiszter, Rogán Antal, a Fidesz kampányfőnöke.