Szakembert jelöltek a kultusztárca élére

A szólás szerint négy a magyar igazság: alapesetben három, de van lehetőség egy ráadásra is. Ha ezt vesszük alapul, akkor 1990 óta a pártos váltógazdálkodásban – elvileg – a negyedik kultuszminiszternél kellene tartanunk. Ehelyett sorrendben a kilencediknek osztott most lapot a kormányfő.
Az eddigi statisztikai átlag kultuszminiszterenként nagyjából másfél évre jön ki. Hasonlót csak a másik válságágazat, az egészségügy tud felmutatni. Ezen túl azt sem mellékes megvizsgálni, hogy kik töltötték be a posztot, eleinte úgy, hogy az oktatás is hozzájuk tartozott.
A névsor alapján ne is próbáljunk eligazodni, hiszen a szakterületükön nagyágyúnak számító botcsinálta politikusok és pártkatonák váltották egymást. A magasan jegyzett néprajzost egyebek között saját diákjainak a lázadása sodorta el, a nemzetközi hírű agykutatónak pedig – legalábbis a megbízók szerint – a logikus gondolkodásával volt baj. A köztük, utánuk jövők esetében kiviláglott: lehet, nem elég a kultúra ügyének magas képviseletéhez, ha valaki alapító volt itt vagy ott, ellenzéki tüntetést szervezett valahol, netán képes tisztességes színdarabokat írni. Ahhoz több kell, politikai tapasztalat és érzék.
A kormányfő tegnap olyan személyt kért fel a tárca vezetésére, aki bő évtizede még egy másik párt oldalán állt. A háttérben nyilván ott munkál a készülődés a jövő évi választásokra. De legalább tetten érhető a független szakszerűség.