Mentőállomások mellett a mentősökre is figyeljünk

A mentősöket várja. Hajnalban telefonált nekik. Nagyon rosszul érezi magát. Szúr a mellkasa, zsibbad a karja, be akar szakadni a háta. A szíve rosszalkodott már a múlt héten is. De ennyire azért nem. – Máris indulunk! – hangzott a válasz. Megnyugodott. Úgy számította, tíz perc, negyedóra és itt lesznek. Ötvenhárom éves, veszélyes kor. Reggeltől estig dolgozik, az idegfeszültség rendszeres. Mozgás semmi. Tudta, hogy baj van. Félt az infarktustól, azért hívta egyből a mentőket. Már félóra is eltelt, háromnegyed is és sehol senki. A rosszullét erősödik. Újabb telefon a mentőállomásra. – Jaj, uram, az Önhöz indult mentő karambolozott a jeges úton, elnézést kérünk! – És másik? Másikat nem tudnak küldeni? – Jó, hogy szólt uram, küldjük!
A sürgősségi betegellátás-fejlesztésnek egyik legfontosabb része az országos mentőszolgálat bővítése, nyilatkozta a minap az egészségügyi miniszter egy dunaújvárosi mentőállomás avatásán. Még továbbiakat építenek, a régieket korszerűsítik, s lecserélik az öreg kocsikat is, tette hozzá. A mentősök közérzetéről, lelkük ápolásáról nem esett szó. Pedig... Szerencsére, a betegnek ez esetben még volt ideje szólni.