Kispályán is gólérzékeny

Brandhuber Tamás tíz góljával megnyerte a február 5-én befejeződött IV. Drenco Sport Pest Megyei Futball7vége gólkirályi címét, miközben csapata, a Pi-lisszentiván a 2004-ben szerzett elsőségét megvédve ismét
legjobbnak bizonyult a tornán.

– Másfél év után, a télen került az NB II-es Kiskunhalastól a megyei II. osztályú Pilisszentivánhoz. Miért döntött a többosztálynyi váltás mellett?
– Mivel szinte szétszéledt a Kiskunhalas – alig maradtunk néhányan –, így kézenfekvő volt, hogy eligazolok onnan. A hova, az nem volt igazán kérdés… Már nyolcadik éve élek a Pilisszent-ivánnal szomszédos Piliscsé-ven, ráadásul több barátom is játszik a csapatban.

– Volt máshonnan is ajánlata?
– Igen. Hívott a megyei bajnokságban ősi ellenségnek számító Pilisvörösvár is. Ha (újra) őket választom, az itt, Szent-ivánon főbenjáró bűnnek számított volna.

– Önnek is ennyire fekszik a teremfutball?
– Korábban rendszeresen játszottam teremben, ami szerintem nagyon jól fejleszti a technikai készségeket. 

– Pályafutásába belefért még a svájci idegenlégióskodás is. Milyen tapasztalatokat szerzett a helvéteknél?
– Közhely, de igaz: teljesen mások a feltételek és a körülmények össze sem hasonlíthatók az itthoniakkal. Egy menedzserirodának köszönhetően kerültem ki, előbb két éven át a negyedosztályú La Tour te Paquier, majd a harmadik ligás FC Bulle-ban futballoztam. A negyedik vonalban egy évig Bodonyi Béla (az egykori kitűnő kispesti csatár – a szerző) volt a játékosedzőm, s érdekessége a kinti időszaknak, hogy a negyedosztályban több néző járt ki a mérkőzéseinkre, mint a harmadik ligában. A svájci bürokrácia vaskalapossága miatt sajnos a negyedik évben már nem kaptam tartózkodási engedélyt, így végül itthon folytattam a pályafutásomat.

Brandhuber Tamás

Születési idő, hely: 1977. szeptember 25., Budapest

Klubjai: Ferencváros, III. Kerület, Dorog, La Tour te Paquier (svájci), FC Bulle (svájci), Pilisvörösvár, Kiskunhalas, Pilisszentiván

Posztja: csatár