Hazai munkát lenget a szél

[caption id="" align="alignleft" width="281"] Szabó Gyuláné szerint a rendszerváltás előtt a KISZ, a párt, a néphadsereg és a munkásőrség léte miatt nagyságrendekkel több munkájuk volt
[/caption] – A szövetkezetet 1951-ben alapította huszonöt kisiparos – avat be a múltba Szabó Gyuláné, a Műhímző és Zászlókészítő Ipari Szövetkezet elnökhelyettese. Hozzáteszi, jelenleg huszonnyolcan vannak, akik közül többen nyugdíjasok már. A forgalom éves szinten nyolcvanmillió forint körül mozog.

Mint Misk Jánosnétól, a szövetkezet elnökétől megtudtuk, évente közel hétezer nagy zászlót, s két-három ezer egyéb díszt készítenek.
Mivel a környező országokban egyre kevesebben foglalkoznak gépi hímzéssel, számos külföldi vevőjük akad. Reklámra keveset költenek, így jó hírüket elsősorban az elégedett ügyfelek viszik tovább. Partnereik közé tartozik többek közt egy osztrák úr is, aki a bécsi üzletében árusított hímzett egyesületi zászlóit a Klauzál téri boltban veszi. De vásárol itt számos nagykövetség, minisztérium és hivatal is.

– Az utóbbi évek egyik legsikeresebb esztendőjének egyébként az EU-csatlakozás miatt 2004. bizonyult – büszkélkedik Szabó Gyuláné.

Nem szabad kidobni

Az elhasználódott magyar zászlót a Btk. 269/A §-a értelmében tilos egyben a kukába dobni. Ez ugyanis a nemzeti jelkép megsértésének minősül. A szabályos megsemmisítés úgy történik, hogy a lobogót színei mentén szétvágják. Az így keletkezett csíkok már nem minősülnek nemzeti jelképnek, azaz gond nélkül kidobhatók. Ezt bárki házilag is elvégezheti. Megtudtuk, a szövetkezetnél a menthetetlen lobogókat szabályosan szabdalják darabokra.