Lenézik az autósok a hajléktalanokat

Nemrég este nyolc óra körül mentem haza munkahelyemről. Reménykedtem, hogy mielőbb beindul a fűtés az autóban, mert nagyon hideg volt. A Moszkva térnél hosszan piros a lámpa, így volt időm fáradtan magam elé bambulni. Észrevettem a hajléktalant, aki összehúzott kabátjában járt az autók között.

Megsajnáltam. Elővettem két darab fémszázast, s ki akartam adni neki. Észrevette szándékomat, ám hirtelen megfordult és az előttem lévő autó ablakához sietett. A sötét színű, sokmilliós kocsiból egy kéz – láthatóan termetes férfi keze – nyúlt ki. Némi aprót dobott a fedélnélküli lábához az aszfaltra.

Fele a fekete autó alá gurult. Szerencsétlen próbálta felszedni, de közben zöldre váltott a lámpa. Az előttem lévő padlógázzal indult, a reszkető férfi alig tudta kihúzni kezét a kerék alól. Vártam, hogy összeszedi a pénzt, közben mögöttem már dudáltak. Ők nem látták az esetet. Az emberi kegyetlenségnek is van határa. Legalábbis eddig ezt hittem.