Szentfalvától Ferencvárosig

[caption id="" align="alignleft" width="268"] A régészek véleménye szerint a Boráros tér helyén állhatott a középkori Szenterzsébetfalva és annak egyháza
[/caption]A mai Ferencváros területén a középkorban egy apró falu és néhány elszórt viskó állt. A Boráros tér helyén a régészek egy templom alapjait tárták föl. A szakemberek véleménye szerint az elomlott szentély a hajdani Szenterzsébet, vagy Szentfalva egyháza volt.

A település először 1258-ban tűnik föl az írott forrásokban.
A 15. században vámszedőhelyként működött, sőt tudjuk, hogy polgárai közül többen egyetemre jártak. A Pesttel egybeépült városka a török hódítással együtt pusztult el.

A mai értelemben vett kialakulása a 18. század elejére datálható. Ebből az időböl való első ismert katasztrófája is: 1716. október 26-án tűzvész pusztította el az itt álló házakat. A területnek 1733-ban 1864 lakosa volt. Első bírájául Pindner Mátyás téglavető mestert választották, míg debütáló népiskolája 1793-ban nyitotta meg kapuit. Ekkortájt a kerület nagy részén zöldség- és virágoskertek, legelők és gyümölcsösök váltogatták egymást. Ennek emlékét őrzik a Liliom, Bokréta és Viola utcák.

Kezdetben a Kálvin tér és a Ferenc körút közötti rész épült be, majd megindult a terjeszkedés a Haller utca felé is. A főút ebben az időben a Ráday, vagy miként egykor hívták, Soroksári út volt. Egy 1810-es térkép szerint a Duna-parton végig vízimalmok sorakoztak.

A Ferencváros nevet az 1792. december 4-én trónra lépő Ferenc királyról kapta. A szépen fejlődő települést 1795-ben, majd 1838-ban óriási árvíz döntötte romba. A jórészt vályogból készült épületek nagy része öszszeomlott, s maga alá temette a lakosok vagyonát. A pusztítást mindössze két épület, a Kálvin téri református templom, és a Ráday utca torkolatában álló Két Oroszlán fogadó élte túl.

A 19. század közepén a polgári jellegű, emeletes lakóházak elsősorban a mai Vámház körút környezetét jellemezték, míg a szélső területek továbbra is falusias jelleget mutattak. A ferencvárosi nyomornegyedek, a Mária-Valéria és Kiserdő telepek az első világháború után létesültek, s egész 1957-ig fennálltak.

A kerületre jellemző iparosodás a 19. század végén indult meg. Ekkor nőttek ki a földből a Concordia- és Gizella-malmok, majd 1872-ben a marha- és 1902-ben a sertésvágóhíd. A hűtőházat 1906-ban húzták fel. De itt volt a Herz Ármin és Fiai Rt., a Fegyver és Gázkészülékgyár Rt. valamint a Nagyvásártelep is. A Központi Vásárcsarnok 1897-óta áll a közönség szolgálatában. A Bakáts téri plébániatemplomot Ybl Miklós építette 1867–1879 között.

Jelentős volt a kerület közlekedése is. A Ferencvárosi rendezőpályaudvart 1872-ben építették ki, s a főváros öt lóvasútjárata közül négy is átment területén. Kikötőjének építése 1904-ben kezdődött és 1926-ban fejeződött be.

A Ferencváros ma leginkább a róla elnevezett focicsapatáról ismert. A klub 1899. május 3-án alakult Springer Ferenc elnökletével. Az együttes az első világháború kitöréséig hétszer nyerte meg a bajnokságot.
Az idők során a kerületben számos múzeum, sznház és kórház lelt otthonra. Szépítésében, fejlesztésében jelentős erőket mozgatott meg a Ferencvárosi Polgári Kör.

2002-ben negyedszer választották az SZDSZ színeiben polgármesterré.

Polgármesterként mire a legbüszkébb?

– A városfejlesztésért kapott Fiabci-díjra és a Belső-Ferencváros újjáépítésére. De Királyhelmecre, Beregszászra, Sepsiszentgyörgyre és Magyarkanizsára is büszke vagyok.

Miért, ott mit épített a Ferencváros?

– Testvérvárosi kapcsolatokat.

A hetven hektáros Középső-Ferencváros fejlesztése hogy áll?

– Tíz évig, évente 2 milliárdot fordítunk rá, amelynek tíz százaléka fővárosi pénz. Telkeket adunk el befektetőknek és kikötjük, mit építhetnek oda.

Volt értelme fellépni a forrásmegosztás ellen?

– Mindhárom új változatban érdemben módosított a főváros, elfogadhatók számomra, tehát volt értelme.

Hasznát veszi a matematikusságnak?

– Leginkább a belőle megtanult logikus gondolkodásnak.