Példátlan kisbolygópánikot gerjeszt a NASA

Bolygóképződés után visszamaradt törmelék lévén, az aszteroidák, azaz kisbolygók szerves részei a naprendszernek. Világhírre azonban csak 1997 decemberében tettek szert. Amerikai csillagászok ekkor kongatták meg először a vészharangot, mert kiszámították, hogy az 1997XF11-es kisbolygó 2028-ban veszedelmesen közel kerül a Földhöz. Később kiderült, hogy a másfél kilométer átmérőjű aszteroida 960 ezer kilométerre suhan majd el.

Legutóbb idén szeptember 29-én volt némi izgalom a világon, amikor a Toutatis nevű kisbolygó másfél millió kilométeres közelségbe került. A NASA december 19-én jelentette be, hogy a 2004 MN4-es kisbolygó 2029-ben aggasztóan közel kerül. A kisbolygók és üstökösök veszélyességéről tíz éve készítették el az úgynevezett torinói skálát. Ennek legmagasabb foka a tízes. A 2004 MN4-es kisbolygó négyes fokozatot kapott, amire eddig sosem volt példa. A becsapódás esélye 1,6 százalék, de ez nem végleges érték.

A Magyar Csillagászati Egyesület munkatársa, Kereszturi Ákos lapunknak elmondta, hogy a korábbi jelentéseknél a mostani jóval megalapozottabb. A pontosabb adatokra azonban még egy-két hónapot várni kell. A bolygókutató szerint becsapódás esetén a 440 méter átmérőjű kisbolygó húsz kilométeres krátert vájna a földbe, és akkora területet pusztítana el, mint Magyarország. Nagyobb baj, ha tengerbe csapódik, mert akkor szökőárak támadnának, és tengerparti városok semmisülnének meg. Az írott történelem során a Föld még sosem találkozott ekkora kisbolygóval.

Miért nevezik aszteroidának a kisbolygót?

A földről nézve csillaghoz hasonlít, ezért nevezte el aszteroidának, azaz csillagszerűnek Sir William Herschel a 18. században. Az első aszteroidát 1801-ben fedezte fel az olasz csillagász, Giuseppe Piazzi. Máig

a Ceres a legnagyobb ismert aszteroida ezer kilométeres átmérőjével. Világkatasztrófát az egy kilométernél nagyobb átmérőjű aszteroidák okozhatnak.