Jó reggelt!

Telefonom fényénél ereszkedtem le tegnap este almáért a pincémbe. Szókimondó jó barát a testem. Néha apám borából követel. Most almát akart. Mint római lakomán, tojással kezdtük, almával akartuk zárni. A fiammal szalonnáztunk, mert tanítom enni. Tanítom örülni. Mutattam neki, mit ír Márai Füves könyve a nyers reszelt almáról. „Gyomrod és beleid hálásan fogadják” a szelíd, tiszta tápszert. Mert az ember nemcsak az elméjével és a szívével él, hanem a gyomrával és a beleivel is. Bölcs, aki reggel éhgyomorra eszik meg egy-két reszelt almát. Tett félre a fiam reggelire. Saját termés a saját termést.  (ia)