Jár, de nem jut, ha kevés a közpénz

Az ellenzéki képviselő szerint csodára lenne szükség, hogy lefaragják a jövő évi megyei büdzsében mutatkozó többmilliárdos hiányt. Segítene, ha a képviselők lemondanának a korábbi juttatások egy részéről. Sok ilyen van az országban. A csodaváróval szemben erős a másik oldal hite: megfelelő mértéktartással nem lesz gond. De ki akar itt önként lemondani arról, amiről nem muszáj?
Faragni jó – mondják a faművesek. Nem csak a művészek faragnak: gyakran kényszerből, máskor rossz gazdálkodás miatt mentenék a forintokat: önkormányzatoknál, intézményekben. A munkahelyeken. Lehet, hogy éppen azok forgácsolódnak
le- és ki- a törzsből, akik a legkevésbé tehetnek arról, ha a vezetőkkel elszalad a ló, vagy éppen szabálytalanul manipulálnak a köz pénzével.
A felelősök felelőssége nagy. A felelősségre vonás esélye kicsi. Különösen akkor, ha költségvetési pénzről van szó. Dolguk szerint lefaragják a gyógyítógépek szerelőit, a takarítót, a telefonkezelőt, a portást, a gépmestert, vagy éppen az úgyis ellenszenves munkatársat. Az indok legtöbbször egy egyszerű „csak”.
Pedig a mértéktartás segíthetne. Ám bizonyos pozíció fölött mintha nem is ismernék ezt a szót. Pedig a közélet egyik kulcsa lehetne. Még egy csettintést is elnyerne az, aki milliós pluszpénzére, egyéb kiváltságaira egyszer azt mondaná: tudják, ez jár nekem, csak most nem jut. Ez lenne maga a csoda.