2004.12.24. 00:00

Erzsébet királyné karácsonyai

Árpási Zoltán

Erzsébet királyné karácsonykor született, 1837. december 25-én látta meg a napvilágot a bajorországi possenhofeni kastélyban. A keresztségben az Erzsébet Amália Eugénia nevet kapta, de a család kezdettől Sisinek, illetve Sissynek becézte, amit később a fél világ átvett. Erzsébet királyné tehát a születésnapját karácsonykor tartotta. Hogy milyenek is voltak Sisi karácsonyai, arról próbálunk képet rajzolni.

Sisi kevés boldog karácsonyt mondhatott magáénak. Az első közös ünnepük Ferenc Józseffel – akkor még menyasszony–vőlegényként – 1853-ban Münchenben volt. A jegyesek a maguk képét ajándékozták egymásnak. Ferenc József még egy gyönyörű virágcsokrot és egy papagájt is átnyújtott, amit fél órával korábban egy gyorsfutár hozott a bécsi pálmaházból, illetve a schönbrunni állatkertből.

Sisi egyik legemlékezetesebb karácsonya az 1887. évi, amely egybeesett az ötvenedik születésnapjával. A császári család az ünnepet a gödöllői kastélyban töltötte. A nap rossz hangulatban telt el. A szentestén fia, Rudolf trónörökös is részt vett feleségével, a rideg Stefánia hercegnővel együtt, akit Sisi nem kedvelt. Megváltást jelentett, amikor Rudolfék fél hétkor elköszöntek, s Sisi véget vethetett a karácsonyi-születésnapi ünnepnek.

A következő évi Sisi életének talán legboldogabb karácsonya volt. Mária Valéria eljegyzése tette azzá. A húszéves főhercegnő kezét Ferenc Szalvátor toscanai főherceg kérte meg. A szentestén Rudolf kis kötet Heine-levéllel lepte meg anyját. Mielőtt a kézfogóra sor került volna
– amelyen csak a jegyespár vett részt –, Sisi a lányával és a császárral hármasban maradt a toalettszobájában, ahol megható jelenetek játszódtak le. Mária Valéria anyja nyakába borult: „Kérlek, bocsáss meg mindazért, amiben ellened vétkeztem.” Erzsébet válaszából szomorúság érződött: „Ó, szeretném, ha volna több megbocsátani valóm, akkor nem esnék olyan nehezemre, hogy odaadjalak.”

1889. január 30-án Rudolf trónörökös Mayerlingben főbe lőtte magát. Ettől kezdve a császárné nem találta a helyét, ha csak tehette, utazott, s karácsonyfát sem igen állított. A gyászruhát, amit a tragédia után magára öltött, haláláig nem vetette le. Csak egyszer öltözött át világos ruhába, 1889 karácsonyán, az Adriai-tenger partján fekvő Miramare-ban, hogy Mária Valériát és Ferencet köszöntse – sírva, forró ölelések között – eljegyzésük évfordulóján. Sisi szenvedésének hamarosan vége szakadt: 1898. szeptember10-én Genfben meggyilkolták.

Sisi kedvenc délutáni csemegéje Gödöllőn
Hozzávalók: 20 dkg liszt,
14 dkg vaj (margarin), 7 dkg cukor, 7 dkg darált mandula,
1 tojás, csokoládémáz; a habos masszához: 28 dkg cukor,
1,25 dl víz, 8 tojásfehérje,
15 dkg epervelő.
A lisztet, vajat, mandulát, cukrot, tojást tésztává gyúrjuk, késfok vastagságúra kinyújtjuk és két 8 cm széles csíkra osztjuk. A csíkokat zsírral kikent tepsiben 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.
Közben a habos masszához
a cukrot a vízzel felfőzzük úgy, hogy a cukrot először feloldjuk a vízben, majd keverés nélkül főzzük, a keletkező habot leszedjük. Tovább főzzük, amíg egy kanalat hideg vízbe, majd fővő cukorba, majd ismét hideg vízbe mártva a rátapadó cukorból selymes, nem törékeny golyót formázhatunk.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, a forró szirupba keverjük és az edényt jeges vízbe állítva addig keverjük, amíg a massza kihűl. Hozzáadjuk az epervelőt, majd a tésztacsíkokra simítjuk, utána néhány percre a sütőbe toljuk, amíg a massza kissé megszilárdul. A sütőből kivéve csokoládémázzal bevonjuk.