Szavazás nyomdagéppel, ködben, kézikönyv nélkül

Egy székelyföldi polgár már döntött, nem kell a magyar állampolgárság neki. Jobbat tud. Üzletel a kormánypárttal, mert abból biztosan megél. Kinyomtatta a „nem” szavazatra buzdító felhívást.

Rövidesen ügydöntünk mi is. A tétről nem sokat tudni. Leegyszerűsítve: legyen-e magyar a magyar? Nagy ködösítés folyik, de a kép kezd kitisztulni. A tisztánlátás ugyan a politikai ütközet főszereplőinek szemmel láthatóan nem nagyon fontos. A fejünk fölött röpködnek a zavaros érvek, kimódolt fogalmak, becsületbeli ügyekről és nemzetmagyarról, de egyikhez sem adnak kézikönyvet, hogy kibogozhassuk, ki és mire gondol. A székely-udvarhelyi vállalkozó csattanós, világos, egyértelmű érvvel rukkolt elő. Hibátlanul kinyomtatta az MSZP propagandaszövegét: aki a határon túl él, az ne legyen (magyar) állampolgár.

A nyomda tisztán üzleti szerződése arra hívja föl a figyelmet, hogy pénz beszél. Amit ma lenyúlhatsz, nem halaszthatod holnapra, pláne holnaputánra, mert lemaradsz. A népdöntés után derül majd ki, merre tovább, hogyan folytassuk. Mit lehet kezdeni a kettős állampolgársággal, a honi útlevéllel, a külhoni beltagsággal? Lesz-e fapados és első osztályú állampolgár? Letelepdhet-e Darmsadtban a csángó magyar fogorvos magyar útlevéllel? Sikeres lehet-e Magyarországon a székely matematikus? A nyomdász egyenesen válaszolt. Jó magyarnak lenni. De! Még annál is jobb megélni.