Jó reggelt!

Idős úr száll fel a villamosra. Az üres ülőhelyet alaposan megnézi, tapogatja, lévén rajta egy nagy folt. Talán festék, vagy rágógumi, de már nem agresszív, megszáradt. Miközben lehuppan, összeakad a szeme a szemközti ülésről rápillantó koros hölgyével. – Nem mindegy, hogy mibe ülünk bele – mondja a bácsi huncut mosollyal. – Az bizony nem mindegy – válaszol a hölgy. Pír önti el az orcáját, de fülig ér a szája. Már az unokákról csevegnek. Soha nem látták egymást, de ha nem is szerelem, vonzalom ez az első pillanatra. Ám ahogy az úr cirógatja szemével a hölgyet, még szerelem is lehet belőle.