Egyházüldözés?

SZABÓ ISTVÁN REFORMÁTUS PÜSPÖK az Országos Reformációi Emlékünnepélyén szólalt fel. Az egyházi iskolákat hátrányosan megkülönböztető 2005. évi költségvetési törvény teremtette helyzetről beszélt. Kijelentette, az a szülő, aki ma egyházi iskolába íratja gyermekét, olyan, mint „egy néger Dél-Afrikában húsz évvel ezelőtt”. A megszólalás formája és időzítése egyaránt szerencsétlen. Nem jó, hogy a halottak napján eluralkodó csendet indulatokkal teli, s indokolatlanul túlzó kijelentés töri meg.

A dél-afrikai fajüldöző rendszerrel megvont párhuzam szerencsére tarthatatlan. Egy magas rangú egyházi vezetőtől elvárható lenne, hogy ne vonja kétségbe a demokrácia alapértékeit. A SZERENCSÉTLEN ELSZÓLÁS azoknak árthat a legtöbbet, akikért a püspök haragszik. A 100 ezer gyereknek, akiket hátrányosan érinthet a költségvetés szigora. Holott az ő érdekükben valóban érdemes megszólalni. S ezt már többen is megtették, kiemelve: az egyházi iskolába járó gyermek nem ér kevesebbet, mint az önkormányzati iskolába járó társa. S hogy az egyházi iskolák kiegészítő támogatása nem könyöradomány, hanem a költségvetésből számukra jogosan elkülönített összeg.