Egy magyar meg egy magyar az hány ember?

Két elgondolkodtató (nép)szavazás előtt állunk. Reggel a televízió nézett műsorában arra kérnek, mondjam meg, ki a legelső az elsők között (Prima Primissima-díj). Szöveges üzenetet küldhetek mobilról, hogy kit tartok jobb újságírónak, Szepesi Györgyöt vagy például Simor Andrást. A legendás riportert kellene összehasonlítanom és rangsorolnom a tehetséges, pályája elején álló fiatalemberrel. Kemény feladvány: (6:3).

Azután a zseniális szobrászt kellene összehasonlítani egy kiváló festővel meg egy fotóművésszel. Soron következik egy újabb hármas: az etológus, a történész és a természettudós. Mindegyikük kiváló, de melyikük a legkiválóbb?

December ötödikén ennél nehezebb kihívás vár ránk. Mi jobb nekünk? A hálapénzes állami foghúzásnál mennyivel előnyösebb a méregdrága magánorvosi műtét. Osztunk-szorzunk.

Az ember zsebéből ez is, az is ugyanannyit vesz ki. Magánosítsák orvosom gyakorlatát vagy maradjon az állami szektorban, az egészségügyi biztosító hadrendjében, én meg hálapénzzel támogassam a háztartását?

A leghálátlanabb választ a népszavazás másik kérdésére kell adni. Egy-két kolléga, néhány tucat ismerős és sok ezer ismeretlen magyar sorsáról kell dönteni. Magyar állampolgárok legyenek ők is vagy ne? Ha már megkérdezik, miért ne lehetnének?