2004.11.27. 00:58

Baumgartner úr a bója, a gazda már nem evez

A legnagyobb magyar autókereskedés alapítója és tulajdonosa. Az első magyar Forma–1-es pilóta édesapja. Utál szerepelni – élni és dolgozni szeret. Bár a munkát inkább már az embereire bízza. Ő a bója, a kikerülhetetlen, Baumgartner Antal (58) már nem evez.

Eördögh Bertalan

[caption id="" align="alignleft" width="101"] Apaként nem félti a fiát a száguldozástól az idősebb Baumgartner
[/caption]– Ki rendezte be ezt az irodát?
– Én.

– Milyen alapon válogatott? Látom, van Szász Endre-mű, szobor, képek a fiáról...
– A társam sok művésszel volt kapcsolatban. Ezt a szobrot Melocco Miklóstól kaptam ajándékba. Szent Kristófot ábrázolja. Ő a mi védőszentünk. A művészet és a Renault összetartozik.

– Maga választja a ruháit is?
– A feleségem. Képzelje, múltkor el akartam menni cipő nélkül otthonról. Papucsban. Mert nem szólt a feleségem. Ezért nélkülözhetetlen. A háztartás az ő feladata, az enyém a munka. Nem azt mondom, hogy üzlet, mert én nem üzletembernek vallom magamat.

– Hanem?
– Egy tisztességes, adózó magyar állampolgárnak. Mi eljutottunk odáig Egervölgyből, hogy nincs egy forint állami eredetű vagyonunk sem. Mindent úgy vettünk, hogy bementünk a CIB Bankba, először az volt az a bank, amelyik bizalmat szavazott nekem. Az idő ismétli önmagát, mert most a fiamnak is segített. Én Daciával kezdtem és most Daciával is folytatom. A régi még román volt, rengeteg munkám volt vele hála istennek, olyan rosszat csináltak. Nagyon sokat dolgoztunk, nagyon sok pénzt kerestünk, mert voltak ügyfeleink. Az ügyfél az Isten. Októberben bemutattuk az új Daciát, de ott már a fiammal együtt volt az ünnepség. Emlékszem, szülés előtt Daciával vittem kórházba a feleségemet. Viszont már BMW-vel hoztam el, tehát már akkor jeleztem a gyereknek, hogy igényesen kell viselkedni.

– Mikor nősült?
– 1972-ben vagy 73-ban.

– Csak a családi vonatkozású számokkal van bajban?
– Igen, az árrésekkel nincs problémám. 1970-ben kint voltam Párizsban egy évig tanulni, kiküldött az akkori pártszervezet. Majd amikor a gazdaság irányítja a pártokat, akkor jön el a mi időnk, de még nem tartunk ott.

– Mit csinál legszívesebben? Van olyan, ami igazán kikapcsolja?
– Mezőgazdasági tevékenységet próbálok elkezdeni a szülőfalumban, Rumban. Magamnak és másoknak megmutatni, hogy ezt is tudom.

– Hány üzlet, hány ember tartozik a keze alá?
– 248 emberem van.

– Nagy felelősség. Nem szokott reggelente eszébe jutni?
– Ez már nem az én felelősségem, hanem a kollégáimé. Csapatmunka. Tizenkét ember irányítja az egész céget.

– Múltkor bement egy HÉV-szerelvény az egyik szalonjába…
– Igen, kopogtatás nélkül. És ott vagyunk Érden, Csepelen, Kőbányán, a Kelenföldi úton, Újpesten és a Budaörsi úton.

– A terjeszkedést célszerű folytatni?
– Magyarországon elsőnek én voltam négy évig generál importőr. Most, hogy már kereskedő vagyok, díler, elértük, hogy Európában a legtöbb új autót adjuk el. Nagyon sokat kell harcolnunk a feketegazdaság ellen. Nehéz úgy bruttó pénzeket kifizetni, hogy mások feketén kapják. De ez a jellemző.

– Amikor megnősült, milyen alapon választott?
– Úgy, hogy nem szeretnék újra nősülni.
– Zsolti az egyetlen gyerekük. A Forma–1-be kerülése elég viharos dolog volt. Sok mindent írtak meg cáfoltak az induláskor.
– Politikusok, gazdasági emberek néha felelőtlenül beszélnek Magyarországon. Én kölcsönt kértem a nagyoktól. És ezt rosszul kommunikálták. Politikai csatát csináltak belőle. Schmitt Pál szavait idézem, föl van véve, az olimpia elvisz 1 milliárd 600 milliót, akkor hogy lehet az, hogy egy Baumgartner Zsolti kap 840 millió forintot? Úgy lehet, kérem, hogy a Schmitt Pál nem rak vissza egyetlen forintot sem az államkasszába, nekem meg vissza kellett volna tenni az egész pénzt.

– A Baumgartner cég mennyit tett bele?
– Önnek mennyi a fizetése?
– Nem dicsekednék vele.
– Na, látja. Én sem. Mi megcsináltunk egy Forma–1-et a Baumgartner Kft.-ből. Mert mi azok vagyunk ebben a szakmában. Elérkeztünk a legjobb adózók közé. És azt is megmutattuk, hogy Magyarországról is el lehet jutni a Forma–1-ig. Tekintettel arra, hogy azok csak ígérvények voltak, és az ígérvényeket nem tartották be, vagy újra akarták tárgyalni, ezért nekünk helyt kellett állni, és mi helytálltunk.

– Ez a dolog üzleti része. De ön apaként is, a feleségével együtt, benne van ebben a boltban. Nem fél, nem félti a fiát?
– Hát félni félek, azért, hogy kapok-e szerződést.

– Még egyszer fölteszem a kérdést. Apaként a száguldástól nem félti a fiát?
– Nem. Olyan biztonságos az autó.

– És a felesége?
– Ő a rajtnál háttal ül a tévének.

– Ő sem próbálta lebeszélni a fiát erről a száguldásról?
– Mi végigjártuk az iskolát. Nem úgy van az, hogy elmegyek a Hungaroringre, és száz lóerővel erősebb autóval megnyerem a versenyt. Ha elfoglal valaki egy igazgatói állást s nincs diplomája, elég rossz neki. Hozzá kell tanulni, ha eredményt akar. Mert nem adnak semmit ingyen. Zsoltinak sem adtak semmit ingyen. Ő sokkal többet dolgozott, mint egy átlaggyerek.

– Önt mi hajtja, mi viszi tovább?
– Az alkotás. Megpróbálok olyan dolgokat csinálni, ami még nincs.

– Gondolt-e arra, hogy nyugdíjba megy?
– Jövő márciustól nyugdíjas leszek.

– Be sem fog járni?
–- De, úgy mint most, én most már itt csak egy bója vagyok. Hozzám van kötve a cég. Én maradok a tulajdonos, de nem evezek.

– Marad Rum?
– Birtoknak nem nevezhető, egy farmergazdász terület. Növénytermesztés, állattenyésztés. Meg akarom mutatni, hogy oda is be tudom vinni a Renault-technológiát. Agyilag is, szakmailag és gazdaságilag is. Csak magyar állat: racka, szürke marha és mangalica lesz.

– Mennyit alszik?
– Ha nem keltenek föl, akkor 18-20 órát.

– Mikor kel általában?
– Amikor a feleségem fölébreszt. Magamtól sose ébrednék fel.

– A reggelit ki csinálja?
– A feleségem. Már három hónapja, hogy nem vacsorázom. Reggel eszem, amit akarok, mert szeretek enni, látszik is rajtam. Én mindig este ettem, egész nap itt voltam bent, s amikor hazamentem, olyan voltam az evéssel, mintha bevettem volna a nyugtatót. Élveztem az életet.

– Mi a rossz a természetében?
– Az, hogy nem bírom elviselni, ha nem jól dolgoznak az embereim. Meg ha hazudik valaki. Ha link, be akar csapni. Sok rossz van bennem, és nincs tűrőképességem. Ötvennyolc éves vagyok. Már nem kell hazudni nekem.

Az én fiam bizonyított, a mindenható Ecclestone úr is megmondta

Baumgartner Zsolt eredményeit a közvélemény vegyesen fogadta.

– Magyarországról még Ausztriába sem tudott eljutni nemzetközi versenyre senki – így az édesapja. – Hány Forma–1-es pilóta van Magyarországon, aki versenyzett és célba is ért? Magyarországról, ha második vagy harmadik helyen végez valaki, az már nem sportoló egy olimpián. Azt már leírják. Pedig négy évet dolgozott rajta. Zsoltinak 18 futama volt, 3 és fél milliárd ember nézte minden egyes alkalommal, vagyis marketingben, kommunikációban is teljesíteni kellett.

Ha Salgótarjánban dobogóra áll egy pilóta, akkor mindenki ünnepel, mindenki tapsol, hogy ez a jó pilóta. De mi már elmentünk Salgótarjánból. Egy biztos, nagyon megbántam, hogy ennyi energiát fordítottam arra, hogy Magyarországon legyen Forma–1-es versenyző. Sajnos nem kaptunk elég segítséget, csak irigységet.

Az én fiam bizonyított. A mindenható Ecclestone úr is megmondta. Mindenképp körön belül szeretnénk maradni, régi és új szponzorokkal. Egy biztos, én nem tudok tovább részt venni a pénzügyi támogatásban. Mi, amit vállaltunk, teljesítettük. Ha Magyarországnak ezután is kell Forma–1-es pilóta, az már nem az én feladatom. Őszintén köszönjük több tízezer honfitársunk eddigi támogatását!

Küszöbön a szakítás?
Lapzártáig nem derült ki, szakítanak-e Baumgartnerék Frank Tamás menedzserrel. Többek között azt vetik a szemére, hogy Patrick Friesacher útját is egyengeti. Az osztrák fiú Zsolt vetélytársa lehet a Minardinál. Úgy hírlik, hogy Baumgartner Antal a jövő héten hoz erről döntést.