Az űrutazás akadálya lehet az emberi bioritmus

[caption id="" align="alignleft" width="261"] Az űrhajós nem lebeghet álom és ébrenlét határán, testórájának kifogástalanul kell járnia
[/caption]Az emberi szervezet a napi 24 órás körforgáshoz van hozzászokva, de  a Marson egy nap 39 perccel hosszabb, mint a Földön.
Ekkora különbség már jelentős nehézségeket okozhat az alkalmazkodásban. Az űrrepülések sikere jórészt a pilóták frissességén múlik. Tehát a hatékonyságban kulcsszerepet játszik, hogy az űrhajósok eleget tudnak-e aludni.
Csakhogy az űrhajósok átlagosan két órával kevesebbet alszanak kint az űrben, mint a Földön. Az éjszakai műszakot vállalókon végzett korábbi vizsgálatok azt mutatják, hogy a rendszeres éjszakai munka egészségkárosodáshoz és teljesítménycsökkenéshez vezet.  Míg az űrutazás technikai nehézségeiről óriási szakirodalom halmozódott fel, az asztronauták egészségügyi problé- máiról jóval kevesebb. Most kezd világossá válni, hogy a napi huszonnégy órás körforgáshoz szokott emberi szervezet működése az űrben könnyen felborul.
A kutatás egyik eredménye, hogy az emberi szervezet számára egy nap 24 óra és 11 perc.  A bioritmust a napkelte és a napnyugta szabályozza. Az űrben azonban kevés a napfény, így nincs, ami felhúzhatná az ember testóráját. A megzavart bioritmus végzetes következményekkel járhat a nagy összpontosítást igénylő feladatok elvégzésekor. Az űrhajós nem lebeghet álom és ébrenlét határán, testórájának kifogástalanul kellene járnia.