Tarol a tizenöt éves Tankcsapda

[caption id="" align="alignleft" width="300"] A három születésnapos, Molnár Levente, Lukács László és Fejes Tamás marcipántankot kapott a jeles évfordulóra
[/caption]A nyolcvanas évek punkze-nekarai azért adhattak pillanatnyi vérátömlesztést a rockzenének, mert a társadalom pereméről kiabálták be szalonképtelen üzeneteiket. Azóta a hiteles rockzene halála ordas közhellyé nőtt. A lázadás tömegcikké, a botrány show-elemmé vált. De van egy magyar punkegyüttes, amely mindent túlélt: a Tankcsapda. A debreceni zenekar énekese, Lukács László (36) igen cifra kifejezésekkel jellemzi a rockzenét és a fogyasztói társadalmat.

A Tankcsapda a pincék mélyéről indult 1989-ben, ma pedig alighanem a legjobb, legismertebb rockbanda Magyarországon. Pontosabban Agyarországon, ahogyan egyik lemezük címében áll. Léteznek ugyan rosszmájú bírálóik, de országszerte sokkal több a lelkes rajongó. A kemény rock hangmasszázst ad tetőtől talpig. Lukács László szövegei szabadszájúak és szellemesek. Ezekben a vagánykodástól a lázadáson és a gyilkos társadalomkritikán át egészen az istenélményig minden megtalálható. A banda most megjelent A legjobb mérgek című CD-jével, DVD-jével ünnepli tizenötödik születésnapját. Fellépéssorozatát december 29-én Debrecenben koronázza meg a 15 éves jubileumi koncert. Megjelent róluk TANK-önyv címmel kötet is.

Az együttesben az évek során több tagcsere történt. De Molnár Levente (32)  tizenegy éve gitározik, Fejes Tamás (31) pedig négy éve dobol Lukács László mellett. – Kamaszkori álmaim teljes mértékben megvalósultak. Sok-sok apró kockából épült fel a siker. A kitartás, a türelem, az önmagunkhoz való hűség és számtalan ember közreműködése mindenképpen közéjük tartozik – magyarázza Lukács László. A szövegek éles társadalombírálatáról azt mondja: – Nem érzem magam okosabbnak senkinél. Pusztán arról van szó, nekem megadatott, hogy énekeljek a tapasztalataimról, és mások örömmel fogadják.