Patt a Nagyvásártelepen

[caption id="" align="alignleft" width="302"] A kofák hangoskodása, a rakodók kurjongatása rég a múlté
[/caption]Embernagyságú gaz és elhagyatott, romos épületek veszik körül a IX. kerületi Hídépítő utca és a Helyi kikötő út környékét. Aki véletlenül erre téved, nem is gondolná, hogy itt található Budapest legújabb műemléki védettségű épületegyüttese, a hajdani Nagyvásártelep. A harmincas évek Magyarországán itt bonyolították a főváros élelmiszer-nagykereskedelmét.
A csarnoképület sokáig az ország legnagyobb fedett épülete volt, építészetileg is egyedülálló.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 2001. június 1-jén indította meg a védettségi eljárást. Az ügy végére idén szeptemberben került pont. Hiller István kulturális miniszter védetté nyilvánította a Nagyvásártelep irodaépületét, zászlótartó építményeit, csarnoképületét – az ahhoz tartozó rámpával – és a kikötő bejárati pilléreit.
[caption id="" align="alignright" width="320"] Kikötő, iroda- és lakóházak szerepelnek a terveken
[/caption]A végleges védetté nyilvánításig eltelt három év nem volt eseménytelen. A KÖH-nek többször is ideiglenes védelme alá kellett helyeznie a területet.
A tulajdonosi jogokkal rendelkező Nagyvásártelep Kft. ugyanis kérelmezte az épületek lebontását. Ezt 2001 júliusában a kerületi önkormányzat elutasította. A Kft. üzletrésze 2003-ban a Gropius Rt.-hez került, amely új városrészt álmodott oda. Terveik között egy 18500 főt befogadó impozáns lakópark építése, és a környék rendbetétele szerepel. Kezdetben senki nem számolt az épületek megtartásával. A ke-rület idén júniusi döntésében az épületek bonthatósága szerepel. A miniszteri döntéssel szemben áll a kerület határozata. 
A KÖH szerint az épület több mindenre hasznosítható, akár lakópark számára is. Kialakítható itt sportcsarnok, múzeum, szálloda, szinte bármi. A csarnok alatt húzódó pince gépjárműparkolónak is alkalmas. Az épület felhasználásáról a tulajdonos dönthet. Szerettünk volna bejutni az elzárt területre, ám ehhez nem kaptunk hozzájárulást.
Ráday Mihály (62), a Budapest Városvédő Egyesület elnöke örül, hogy sikerült megmenteni a nagy múltú épületeket.
– Megőriztük örökségünket, amely egy újonan épülő városnegyed számára is hasznosítható. A beruházó készen kap egy kétszintes csarnokot. Egy terület értékét csak növeli, ha épületei között egy műemlék is található – véli a városvédő.
A csarnokban egykor 400 nagykereskedőnek jutott hely. Az épület legnagyobb fesztávja negyvenkét méter volt. A pincében 300 négyzetméteres hűtő és 3000 négyzetméternyi raktár várta a kereskedőket.
A telepen ezer gépkocsit tudtak egyszerre kiszolgálni. 

Az első valódi nagy

A Nagyvásártelep építése Münnich Aladár és Krencsey Géza tervei alapján 1929-ben indult meg. A három évig tartó munkák nyolcmillió pengőt emésztettek föl. Mai árakon számolva ez hat-hétmilliárd forintot jelentene.

A 11232 négyzetméteres csarnok felhúzása 2,6 millió pengőbe került. Az épületeket húsz legyezőszerűen elágazó vágány szolgálta ki. A rámpák összhossza két kilométer volt, s egyszerre 210 vagon ki- és berakodását tudták rajta megoldani.

A dunai fedett rakodópart hossza megközelítette a 200, míg a soroksári Duna-ágban található a 130 métert.

Vélemények

Gáti Balázs (22) eladó: Egy éve még nagy volt itt a forgalom. Több nagykereskedésnek volt itt lerakata. Egy kis üzletet bérelünk a környéken, amit valószínűleg lebontanak. Nem bánjuk, hogy el kell költöznünk, mivel a környezet teljesen lepusztult. Nem tudom, mit építenek a területre, de ráfér a rendbetétel.

Rácz Iván (47), eladó: Egyedül a műemlékké nyilvánított csarnok van használható állapotban. Angliában vannak ilyen piros téglás házak. Remélem, a tulajdonosok rendbe hozzák, érdemes meghagyni a csarnok épületeit. Tizenöt éve dolgozom a közeli fatelepen. A forgalom már nem a régi, mindenki elköltözik.