2024.06.23. 09:15
Dudára feküdve született meg az év legkiábrándítóbb albuma
Az idő nagyon drága és főleg akkor érezzük az értékét, ha a szabadidőnket kifejezetten rossz dallamok meghallgatására fordítjuk. Kritika egy tengerentúli banda felejtős kategóriába tartozó albumáról.
Majd összerezzentem a gurulós karosszékemben, mikor a telefonból egyszer csak egy furcsa hangszer hangja szólt. Mi a fene lehet ez, ami így megtöri a halk gitárdallamot és nyugtalanító erővel beleüvölt az eseménytelen délutánba? Mintha egy elsőpróbás zenekar beszabadulna egy stúdióba és egyszerre megszólaltatnák azokat az instrumentumokat, melyeket a kezükbe kaptak. Akár így is értelmezhető a Small Vows nevű nyitódal, igen, ez egy nemrég megjelent albumnak, a There Is A Gardennek az első száma. Na jó, némileg pesszimistán fogalmaztam, igaz a Small Vows végére a dobos legalább ráérez az ütemre, míg a többiek igyekeznek megtalálni, mi illik a személyiségükhöz. A vége felé már-már a Taxisofőr című film főcímdalát juttatja eszünkbe a zenei összkép, de ezt az egyveleget Robert de Niro sem viselné el hosszútávon.
Ilyen előjelek után némileg kétkedve fogadtam a Beings nevű tengerentúli banda albumának többi dalát. A New Yorkból származó együttes olyannyira ismeretlen, hogy nem bővelkedik az internet kritikákban sem, sőt, a Spotify-on is jó, hogy a legnépszerűbb daluk, a Flowers That Talk épphogy 16 ezer feletti lejátszásnál jár. Vajon ez a dal mitől jobb fényévekkel a többinél? Zoh Amba jazzénekes végre teret kap, gyönyörű énekhangja tovább emeli az album talán egyetlen élvezhető dalának színvonalát. Nem merek esküdni rá, hogy egy unalmas autózás közben válogatta ki számomra a Spotify, de már biztosan hallottam egyszer Esztergom felé haladva ezt a dalt.
Nos és akkor jöjjön a rossz, mert hát abból is van bőven. A God Dances In Your Eyes kapásból olyan, mint amikor a Wall Street és a Water Street kereszteződésében egy pillanatnyi áramszünet miatt kialszik minden lámpa és olyan forgalmi káosz alakul ki, melynek végtelen dudaszóját még a Föld másik részén is hallani lehet. A Do Come Again pedig még élvezhető is lenne, ha a hangszerekhez egy gyönyörű vokál társulna, ám így megmarad egy utópisztikus szovjet kalandfilm főcímdalának.
1-est azért még a legrosszabb muzsikusoknak sem adnék, mert nem vagyok én olyan virtuóz, aki csukott szemmel is kihallja a rossz és a jó dallamokat az egyvelegből, de lelkes zenehallgatóként egy erős 2-es azért odabiggyesztenék a Beings bizonyítványába.
Beings: There Is A Garden album