Hangzatos Metafizika

Puzsér legutóbbi könyve a hangzatos Metafizika nevet kapta. Az első kinézetre rendkívüli kivitelezésű, külsőleg nagyon igényes kiadványról a boltokba kerülés után – miként a megosztó személyiségű szerzőről már korábban is – máris megkezdődött a kritikai vita és diskurzus. Ezek lényegében két alapból indultak ki. Az egyik olvasat szerint Puzsér valójában nem a metafizikáról írt, és könyve melléfogás, sőt, az egyik liberális honlap elhibázottnak és értékelhetetlennek titulálta. A másik szerint a kötet izgalmát annak szabadon választott megoldókulcsai, a tudományt az okkulttal keveredő bölcseletek kohéziója adja. Hogy e két kritika közül melyik lel elfogadóra, az nagyban függ az olvasó okkultizmushoz való viszonyától. 

A könyv külső erényeiről szólva meg kell állapítani, hogy az a mai magyar könyvkötészet egyik csúcsterméke. A kötet borítóját egy párnázott, egy érintésre rendkívül kellemes puha fedés jelenti, az elülső borítón lévő szimbólum, a fekete alapon fehér minta pedig szinte beleég az olvasó retinájába. Ez a színvilág az egész könyvet jellemzi: a kiadvány alkotói, szerkesztői úgy döntöttek, hogy ennek a borsos áron kínált kötetnek minden egyes lapja fekete legyen, a szikár (és mindvégig nagy) betűk pedig fehérek, ezzel is megadva az okkult hangulatot. 

A fotóalbum, illetve festészeti reprodukciós könyvekre jellemző nemes kivitelezésű matt fényű lapokon egy-egy teljes oldalas illusztráció, majd mellette párban a hozzá illesztett szöveg látható. A kiadói ajánlóban azt olvassuk: „A szerző a magyar ábécé huszonkét betűjével huszonkét fogalmat alkotott, amelyeket ontológiai igénnyel jár körül a kötet huszonkét fejezetében – szándéka az, hogy az így leírt huszonkét kör együtt akkora síkot fedjen le, ami átfogó képet ad a valóság és az igazság viszonyáról. Az ábécé betűinek és a tarot nagy arkánumának számbeli egyezésére alapozva a szerző a fejezetek címei és a nagy arkánum huszonkét lapjának archetípusai közt analógiás párokat alkotott.”