A Fidesz-alapító könyve igazi heavy metal a maga műfajában - könyvkritika

Korunk számos irodalmi és ismeretterjesztő műfaji divatkavalkádjában mégis érdemes néha a „heavy metal” súlyú darabokat is magunkévá tenni. A Fidesz-alapító Feltámadt a nagy Pán című regénye ennek megfelelően elsősorban azoknak ajánljuk bátran, akik a vallásfilozófia, a mitikus kultúrtörténet, a szexuál-lélektan, a pszichológia, a politikatörténet és minden egyéb más tudomány, köztük a filozófia területeit szívesen fedezik fel. Szerkezetét tekintve a könyv – mint oly sok filozófiai alapmű – párbeszédes, két személy között elhangzó dialógusban való forma szerint hozza elő a különféle témákat. 

A szerző szándéka egyszerre világos és összetett: „Ez a könyv másról sem szól, mint mítoszokról, modern emberábrázolásról, kereszténységről, antikvitásról, régi eszmékről, új ideákról, s persze mindezek változásáról, konfliktusáról, küzdelméről”, vallja az író, aki máris porvihart kavart a hazai kritikusok körében ezzel az egyedi tartalmú művével. Egyik ilyen megállapítás egészen odáig merészkedett, hogy Rácz könyvéhez „valóban idő kell, helyenként türelem és visszalapozások, de nyugodtan mondhatjuk, megéri a fáradságot a többszöri nekirugaszkodás – a szövegfolyam tele van absztrakt drágakövekkel, elmés feladványokkal, magyarázatokkal, melyeket a dialógus résztvevői folyton új nézőpontok fénytöréseiben mutatnak be számunkra.”

 A Kello honlapján lévő tájékoztató is e fentieket erősíti, amikor ezt írják: „Az elismert kulturális újságíró, a Fidesz alapító tagja, egy nagyívű esszéregénnyel tért vissza, amelyben egy dramatizált történet keretein belül ad számot mindarról, amit, a posztmodern Nyugat visszásságai kapcsán említésre méltónak gondol.” A kötet mitológiai vonatkozásokkal teli fejezeteiben például a cancel culture-re, a nyitott társadalom problémakörére adható válaszokat sorolja fel a szerző, Pán, a szatírok és nimfák patrónusaként ismert kecskeisten megjelenő alakja révén.