Az igazodási pont

A Térdig a szarban, fülig a szeretetben című könyv nemcsak a magyar rock, blues-rock, art-rock ikonikus alakjának élete legkülönlegesebb epizódjairól szól, de egyben az általa képviselt nemzedékről, kultúráról, outsiderségről is. 

A könyv lapjain pontosan az a mottószerű összegzés köszön vissza, melyet maga az alkotó jelentett ki egyszer magáról, melynek során kifejtette, hogy bár nem muzsikus, de zenél egy zenekarban, nem színész, de játszott filmekben és tart irodalmi, kulturális esteket, és nem hivatalos író, de már több kötete is megjelent, és ezt már e sorok írója teszi hozza: sokak örömére. Egy helyen pedig úgy definiálták Földes László Hobo-t, hogy ő egy igazodási pont, egy olyan alkotói személyiség, aki rendszerváltásoktól, paradigmáktól, korszakoktól függetlenül áll az egyetemes kultúra színterén. 

Ha egy kicsit hazabeszélhetek, idetűzöm, hogy a Földes László által vezetett Hobo Blues Band szűkebb pátriánkban már a korai időszakban is fontos zenei formáció volt, az együttes még első lemeze megjelenése előtt, 1979-ben az Omega-val adott koncertet Esztergomban, illetve 1981-ben az országosan hírhedt Dorogi Rockfesztiválon is felléptek, igen nagy rokonszenvtől övezve. 

A sok-sok fotóval illusztrált új Hobo-kötetről maga az önvalló szerző így fogalmaz: „Dolgaim pocsékul indultak, először elhittem a hazugságokat, aztán megtagadtam őket, de ez nagyon kevés. Hitet találni a legnehezebb, ha az ember magára marad és menekülnie kell. "Egyedül voltam én sokáig, Majd eljöttek hozzám sokan..." - írta József Attila. Velem is ez történt, körülvettek Önök, családom is lett. Játszhattam és játszom ma is. De most, utam vége felé úgy éreztem, el kell mondanom még sok-sok mindent, amit a zenében nem tudtam. Ezért írtam ezt a könyvet, amit most hálás szívvel ajánlok Önöknek.”

Az író, énekes, előadóművész ezúttal is azzal a jellegzetes bölcs életlátással vegyes kritikával kommentálja saját gazdag sorsát, ahogy azt megszokhattuk tőle dalaiban, más írott műveiben is.