Az enyveskezű pókember, aki értékes festményeket lopott el, szinte szemrebbenés nélkül

Az évszázad bűnténye még manapság is foglalkoztatja a közvéleményt – részben amiatt, mert az alkotásokat még mindig nem találták meg –, a bűncselekmény felkapottságát pedig jól jelzi, hogy Vjeran Tomic-ról, azaz a párizsi pókemberről még netflixes dokumentumfilm is született. A lakásokban rejlő értékek kifosztásáról elhíresült, a homlokzatokon játszi könnyedséggel felkapaszkodó és a tetőkön észrevételül osonkodó tolvaj sztorija talán azért a leghitelesebb, mert a filmben ő maga mesél a múltjáról.

A balkáni származású bűnöző igazi legenda és bár a 2010-es nagy képrablása előtt már hosszú éveket töltött börtönben, mindig úgy érezte, hogy vissza kell térnie a hivatásához. A társadalomba való sikertelen beilleszkedés, a bizalmatlanság, az emberi kapcsolatok hiánya ugyanis mind egy irányba, a bűnözéshez tereli az érintetteket. 
Vjeran Tomic akár a Mensa tagságra is rászolgálna, hiszen olyan alapossággal készítette elő a múzeumi rablást, mely igencsak magas intelligenciára vall.

Az ablakon való behatolás, a nyílászárót védő csavarok több éjszakán át való eltávolítása után mondhatni, már-már megérdemelten léphetett az épületbe, ahol a műalkotások elbűvölték. Ám ő is érezte, hogy a csúcson kell abbahagynia, ugyanakkor egy pályafutás lezárása nem mindig úgy alakul, ahogy eltervezzük. Végül egy hajléktalanon keresztül jutottak el a hatóságok egy műkereskedőig, majd addig a férfiig, aki megrögzött hazudozóként azt állítja a mai napig, hogy az értékes festményeket tönkretette és kukába dobta. Az ügy feltárult. 

Bár Vjeran Tomic története nem a hőn áhított vitorláshajó megvásárlásával zárult, bizonyos szempontból révbe ért, hisz a szerelem is rátalált. Azért az említett hölgy, Korine Opiola ízlése is meglepő, hisz azért a társadalom megveti azokat, akik beleszeretnek egy bűnözőbe. De vajon a párizsi pókember végérvényesen letesz a lopásokról? Ezt már csak akkor tudjuk meg, ha nem olvasunk róla több újságcikket a jövőben.