Balassa Bálint énekei

A reneszánsz magyar periódus első számú verselője, aki nemcsak az irodalom főhőse volt, de vitézségével és tudósi habitusával korának kiváló alakjaként vált ismertté, a várnál történt ütközet során Esztergom török alóli felszabadulásáért adta életét.

Balassa ezen kötete egy kiemelt darab, melynek szerkesztői, lektori munkálatairól két tudós, elemző, Kelényi István és Nemeskürty István gondoskodott. Kelényi ezen túl egy „Balassi Bálint szép magyar könyörgései” címmel tanulmányt is írt a könyvbe, mely dolgozatban többek között így ír: „Nálunk Balassi lesz az a »poeta doctus«, (aki ha nem is kap doktori kalapot, miként Janus Pannonius), ám tudatosan már nem deáki nyelven, hanem magyarul zengi a haza dicséretét.

A szerelem ereje és a természet szépsége egyszerre csendül fel szavaiban lélegzetelállítóan szépséges magyarsággal A kor vitézi (tehát lovagi) virtusainak dicsérete egybehangzik nála Isten felségének dicséretével, – hisz Krisztus katonája is, miként megvallja.” Kelényi ezen túl elemezve Balassa poézisét, a költő haláltusájában tett vallomásáról és más kiemelt életjelenetéről is számot ad. A költő-vitéz vallásos neveléséről és az abból fakadó költői megnyilvánulásáról, költészetéről Eckhardt Sándor írt egy „Vallás és poézis” című tanulmányt, mely ugyancsak megtalálható a Tekints reám, a Szép könyörgésekkel és az Emelj fel ciklus költeményeit tartalmazó kötetben.”

Eckhardt többek között elmeséli, hogy bár Balassa római katolikus volt keresztelése alapján, ugyanakkor egyéni lelkipásztora, az ördögűzéseiről, démoni alakokkal való viaskodásairól is híres apostoli alak, a lutheránus, azaz evangélikus Bornemissza Péter volt, így a költő a protestáns katekizmus szerint élte meg Krisztusba vetett hitét. A nemes lelkű alkotó ezért sem a Szűzanya, sem az angyalok, sem a szentek közbenjárásáról nem írt verseiben, hanem – mint Eckhardt indokolja – „könyörgő bűnös, teljesen passzív türelemmel várja az isteni kegyelem oldó hatását a megváltó Krisztus érdemeinek eredményeként.”