Vármegyénk avantgárdja

E helyen fontos felidézni a tavaly átadott, felújított villa új korszakát, melyben alkotókör költözhetett az 1912-ben épült, nagymúltú létesítménybe. Az A magyar festészet mesterei sorozat részeként megjelent kötet rendkívül alapos munka, benne az avantgárd alkotó pályafutásának ismertetésével, a művész jelentőségének leírásával és természetesen legfontosabb kompozícióinak bemutatásával.

A könyv szerzője rámutat, hogy „megállapítást nyert a művészettörténetírók között, hogy „túlzott társadalmi érzékenysége, politikai és művészetpolitikai szerepvállalásai miatt nem jutott elég ereje kiteljesedni az alkotásban”. Ugyanakkor Kernstok kora kiemelt tehetségű képzőművészeivel volt egy platformon, derül ki a kötetből, ahol arról is ír a szerző, hogy Kernstok Károly a Nyolcak nevű artcsoport vezéregyénisége volt, mely csoportban Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos voltak mellette. A kötet tehát végigviszi a gazdag életút minden fontos állomásán az érdeklődőt, így többek között azt, hogy a 19. század végétől kijárt magyar és külföldi művészeti iskolák sorában ott volt a müncheni Hollósy Simon-magániskola, a párizsi Julian Akadémia és Benczúr Gyula mesteriskolája is. Számunkra, Komárom-Esztergom vármegyében lakók számára külön lokálpatrióta jelentőséget ad, hogy Kernstok élete során Kisorosziban, Dömösön és Nyergesújfalun is élt, e helyen, a Dunakanyarban és annak közelében töltötte el aktív éveinek jelentős részét, melyről a kötet ugyancsak beszámol, miként elismerése, díja, művészeti társaságokban betöltött rangja, története is ott van.

Alkotó vonala mellett betöltött társadalmi szerepéről így ír Kovács Bernadett: „…abban mindenki messzemenően egyetértett, hogy Kernstok Károly olyan széles körű tájékozottsággal és oly kiemelkedő társalgási képességekkel rendelkezett, amelyek révén hamar központi figurává vált bármely társaságban, legyen szó akár bohém művészekről, akár társadalmi és filozófiai kérdéseket megvitató polgári radikális gondolkodók köréről…”