Romy, az örök Sissy

Ha belekukkantunk az idei nyári felhozatalba, valóban több ilyen „habkönnyű” olvasmány vár ránk, így többek között olyanok akár, mint Lea Kampe Karen Blixen Afrika oroszlánja, Kate Thompson A remény könyvtára, Melinda Metz Cirmos a forró bádogtetőn, Heather Marshall Jane nyomában, Boo Walker Napkelte a Costa Blancán, Huszti Gergely Villa Abbázia vagy Roberta Gregorio Egy kis fagyizó Amalfiban című regénye.

Ráadásul az is átgondolandó, hogy a nyaralásra miért ne vigyünk inkább magas irodalmat vagy más magvasabb könyveket a könnyen emészthető ponyva helyett, hiszen a dolgos hétköznapokban aztán végképp nincs erőnk, agyi kapacitásunk a fajsúlyosabb témákat olvasni? De hát ez már csak ilyen, ha kikapcsolódás, akkor az olvasnivaló is legyen olyan, ami kikapcsol a hétköznapok mókuskerekéből. És akkor ezúttal az olvasókra bízzuk, hogy a fentiek közül melyik kategóriába sorolná inkább Bernard Pascuito Romy Schneider utolsó élete című kötetét.

Ugyanis Romy Schneider, az elbűvölő szépségű színésznő az egyik legromantikusabb filmszéria főszerepével vált első alkotói időszakában közismertté, népszerűvé. A Habsburg Sissy királynét megformázó művészről Pascuito, mint Schneider élete utolsó évét közvetlen közelről végigkísérő író vall. Mint olvassuk a könyvben, ez volt az az időszak, amikor a híres színésznő elvesztette fiát, s bár ezután még vállalt különféle filmekben szerepet, így az Őrizetbevétel, az A sanssouci járókelő és a Szerelmi lázálom címűekben, de Romy Schneider számára ezt már a „szenvedés éve” volt.

A francia íróról és dokumentumkötetéről ezt üzente a kiadó: „Ott van a sikereknél és a kudarcoknál, összefüggéseket keresve a múlt és az utolsó életév között. Időt szentel a Sissi-jelenségnek, az Alain Delonhoz fűződő elsöprő szerelemnek, valamint a Claude Sautet filmrendezőhöz kötődő speciális viszonynak. Eddig nem ismert exkluzív nyilatkozatokat és a színésznő halálával kapcsolatos vallomásokat közöl megkerülhetetlen életrajzában, szívszorító képet festve a német-francia színésznőről.”