Fraktálok nyomában, avagy tájképek és absztraktok az esztergomi galériában

Fraktálok címmel nyílt meg Kubó Éva képzőművész kiállítása az esztergomi Kapcsolatok Háza galériájában. A március 26-áig megtekinthető tárlat megnyitóján a kiállítást szervező Eurohíd Alapítvány képviseletében Mécses Éva Hilda és maga az alkotó is beszédet mondott.

Pöltl Zoltán

Különleges geometriai alakzatok láthatók a képeken

Forrás: 24 Óra

Fotó: P.Z.

Némi rezignáltsággal és iróniával mondva, a tudás alapú társadalom utáni mai Google-alapú társadalomban (melyet bizonyára a mesterséges intelligencia alapú társadalom követ majd) már nem kell a könyvespolchoz lépnünk, hogy egy-egy idegen szó, kifejezés jelentését megtudjuk. Kubó Éva esztergomi kiállításán felmerült ugyanis az igény, hogy a közönség megtudja, mit is takar úgy általában és ez esetben is a „fraktál” szó.

„A fraktálok végtelenül komplex geometriai alakzatok, amelyek két gyakori, jellemző tulajdonsággal rendelkeznek” − olvashatjuk a böngészőben, de az új tárlat kapcsán a méltatás adott teljes választ.
Mécses Éva Hilda többek között így méltatta a Fraktálok című kiállítás alkotóját: „Megítélés kérdése, hogy Kubó Éva munkáit festményeknek, vagy iparművészeti tárgyaknak tekintjük. Nagyon hangsúlyos jellemzőjük a festészet, a színek harmonikus használata, ugyanakkor nem mehetünk el a technikai sokféleség mellett, amelyeket alkalmaz. Plasztikusan kialakított képein sokféle anyag és felhasználási mód figyelhető meg. Nagyon érdekes Leonardóhoz kapcsolható képe, amelyen kis textil háromszögeken Leonardo nyomatok láthatók, azokat felhajtva pedig egy festmény bontakozik ki, amelyet kézírásai kereteznek. A textilt megfigyelhetjük több munkán is, mint a térbeli kialakítás eszközét, de számos helyen textilmintázatok is láthatók a műveken. Nagyon szép részletekkel kidolgozott, precízen elkészített munkák ezek, melyek plasztikusságuk miatt, különféle megvilágításban teljesen más arcukat mutatják.

Ne gondoljuk azt, hogy ezek a képek nonfiguratív művek. Nagyon is felfedezhető bennük a táj, a növényzet, a víz, az ég és a nap fényei, a természet szeretete.

Távolabbról szemlélve kirajzolódik a tájkép, halvány utalásokkal, visszafogott színekkel tárja elénk az alkotó, ránk bízva a szabad asszociációt. Gondolkodásra késztet, egyben megnyugtat a látvány. Ezért ajánlom figyelmükbe Kubó Éva képzőművész kiállítását, ha szeretnének elmélyülni, kilépni egy kicsit a mindennapok rohanásából.”

Az alkotó egyebek mellett arról beszélt esztergomi kiállításán, hogy a komplex geometriai alakzatok milyen technikai megoldással, illetve jelentéssel és céllal kerültek fel kompozícióira, illetve egyes most bemutatott műveinek „megfejtését” is elárulta a megnyitó közönségének.

Egy iparművész útja
Kubó Éva a Képzőművészeti Szakközépiskolát textil szakosként végezte el, a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd textil szakon szerzett diplomát 1983-ban. Második diplomáját ugyanott szerezte, de már tanár szakon, ami meghatározta életútját is. Kezdetben tervezőként dolgozott textilgyárban, de a rendszerváltás ipari leépítése a tanári pálya felé sodorta, amit nem bánt meg, hiszen pályafutása alatt sok ismerettel gazdagította diákjait és ő maga is új területeket ismert meg. Tanított nyomdaipari szakközépiskolában és a Modell Divatiskolában is, többféle tantárgyat. Ismereteit a textil- és nyomdaipar területén mélyítette el, amely jól látszik a kiállított alkotásain is. A tipográfia, a betűk használata, a szitanyomás éppen annyira jellemző, mint a textilek felhasználása, különféle lenyomataik beépítése a művekbe.