Tudós és művész egy személyben az Irodistából lett esztergomi polihisztor

Klotz József, több elismerés, így többek között a Pro Urbe Esztergomért-díj és a Jócsik Lajos-díj Az „Esztergom Tiszta Zöld Környezetért” járó elismerés tulajdonosa volt Esztergom és azon belül lakhelyének, Szentgyörgymezőnek büszkesége volt. Élete különböző vetületeiről, állomásairól a városról szóló híradások rendszeresen beszámoltak. 2009-ben az akkor hetilapként működő Hídlap városi újság oldalain jelent meg Kövecses Varga Etelka régész, néprajzkutató anyaggyűjtése mentén összeállított Klotz-életrajz. Cikkünkben ezt szemelvényezve idézzük fel Esztergom polihisztorának munkásságát.

„Klotz József ezermester és autodidakta módon tudós szakértővé vált egyéniség 1923. febr. 7-én született Leányváron. Hat éves korában családja Dorogra került. Itt járta ki az általános iskolát, míg a polgári iskola 4 évét Pilisvörösváron. 1939-től a Dorogi Szénbányák Bányagépgyártó- és Javító Üzemében dolgozott, pénzügyi munkakörben. Ezekben az években, felnőttként végezte el előbb a gyors- és gépíró iskolát, majd letette az érettségit az esztergomi Szent István Gimnáziumban. 1951-ben nősült Esztergomba. Ezektől az évektől számíthatjuk esztergomi munkásságát. Klotz József négy területen alkotott és publikált magas színvonalon: ornitológia, csillagászat (napórák), gombászat, gyógynövény-ismeret. Mellette még – hobbiként – festett is: saját képeket, és magas színvonalú másolatokat készített.” 

Szerteágazó munkássága között a napóra építés vált leginkább közismertté, erről ezt olvashatjuk az idézett írásban: „A napórák iránti érdeklődését egy érdekes kép keltette fel. Ez egy borneói bennszülöttet ábrázolt, aki földbeszúrt bottal határozta meg az időt. Klotz Józsefet megragadta az ember időmérésének ősisége, a naphoz való kötődése –mint mondja, ezt tapasztalhatjuk a magyar parasztemberek időbeosztásában is: „hosszú az árnyékom, megyek haza”. Ettől kezdve bújta a napórákkal kapcsolatos szakirodalmat. A magyarországi napórakutatók már ismerték nevét, amikor csatlakozott az esztergomi Regiomontanus Csillagászati Klubhoz. Az első napórát 1981-ben készítette a kesztölci óvoda részére. Ezt még tíz napóra készítése követte; iskola, óvoda, templom, magánszemélyek, intézmények (Kolping, Környezetkultúra Egyesület, Szabadidő Központ) megrendelésére. Az általa készített napórák mindegyike szerepel Keszthelyi Sándor: Magyarország napórái című összefoglaló művében. A napóráknak a klasszikus műveltségben ágyazódott gyökereit hangsúlyozza, hogy mindegyiken latin felirat található, például: „Cum patria”, „Ubi sol, ubi vita”, „Tempus est magister vitae”. 2006-ban, a II. Országos napóra találkozón, melynek Tát község adott helyet, itt „Az időmérés története” címmel tartott előadást. Kisebb-nagyobb publikációi is megjelentek e témában.

Az V. Országos Csillagászattörténeti találkozó és napóra szimpozium, amely Pécsen volt, számos nagy hírű közép-európai napóra-kutatóval hozta szakmai kapcsolatba. A konferencián tartott előadásában a napóra készítési módszereit ismertette. Miután a Szabadidő Központot lebontották egy másik, a városközpontból jól látható helyre, a Szent Tamás-hegy dél-keleti oldalán lévő szerpentinen épített egy új, 5 méter átmérőjű napórát.” A tudomány mellett a művészet és a történetkutatás is tevékenységei közé tartozott. Erről ez szerepel a néprajzkutató szövegében:

 „Az esztergomi polihisztor több más területen is dolgozott, alkotott. Egyik ilyen volt a festészet, amelyet már ifjú korában elkezdett. Mint mondta, az iskolában nem volt jó rajzból, de hajtotta a vágy, hogy megtanuljon festeni. Első tanára Dallos Ernő volt, aki Dorogon, a karbidgyárban volt lakatos, de szépen festegetett és szobrokat is készített. Ezt követően egy évig tanult rajzolni Mór József iparművésznél. A tanulmányokat tovább folytatta Esztergomban, a Kossuth utcai kultúrházban. Itt Bajor Ágost és Heil Ferenc voltak az oktatói. Három évig járt szakkörbe. Első olajképét 1941-ben készítette. 1957-ben a szakkör őt küldte el tanulni a diósgyőri művésztelepre. Ebbéli vonalán minden évben festett egy-egy képet. 

Otthonában több akvarellje díszíti a falakat, de megrendelésre is szokott volt csendéletet, vagy másolatot készíteni. Klotz Józseftől még történeti jellegű cikkeket és verset is olvashatunk. A történelemmel kapcsolatos írásai a drezdai bombázásról szólnak, amelyet katonaként élt át 1945. febr. 13 -14-én éjjel. Erről a szomorú történetről azonban nem szívesen beszélt. Végigtekintve Klotz József munkásságán, eredményein, láthatjuk, meddig juthat az ember önképzéssel, kitartással, szorgalommal.” Klotz József munkásságával Esztergomban és környékén is sokak számára vált példaképpé, követendő személyiséggé.