Toxikus argentinok: ahol „a kimondatlan aljasság csillan meg a történetek sötétjében”

A Herralde-­díjas szerző nem igazán finomkodja el a valóság­ábrázolást, mi több, történeteiben a naturalizmus árnyalatival fokozza az érzékeltetést Ágyban dohányozni veszélyes című novellagyűjteményében. Ahogy a kiadói ajánló is már előrejelzi, az író az argentin történelem és jelenkori történések leírásával, valamint a horror keverékével ábrázolja hazája problémáit: a női test eltárgyiasítását, a gyermekprostitúciót, a nyomornegyedek világát, a radikális társadalmi egyenlőtlenségeket, a mindenütt megbúvó toxikus patriarchátust és elnyomást, a népirtást, a migrációt vagy épp a környezet kizsákmányolását.

A magyar irodalomkritika jól fogadta az argentin író novellagyűjteményét, bár egy helyen keményen megjegyzik, a „földből kiásott hullákról, kannibalizmuson tetten ért tinédzserekről, a beteg szívek szerelmeseiről, boszorkányságról, átkokról, babonákról és hallucinációkról, nem létező lények kalandjairól, megmagyarázhatatlan jelenségekről” szóló kötetében

Ennek megfelelően a novellák szociografikus horroroknak, vagy misztikus históriáknak is értelmezhetők. A hét novella a fentiek figyelembevételével – ahogy szokás a figyelmeztető szöveget odabiggyeszteni – csakis erős idegzetű felnőtteknek ajánlható.

Már csak azért is, mert a történetek főként női hősei, szereplői egy sötét tónussal megfestett világ nagy küzdői, akik mintha mindannyian a pusztulás, a halál köpönyegéből bújtak volna elő, hogy megvívják mindennapjaik harcait. Az eddig húsz nyelvre lefordított műveivel bíró alkotó 1995-ben írta meg első regényét, majd tíz év kihagyás után újabb regényeket írt és adott ki. 2009 után több novelláskötete is megjelent, ezek közé tartozik a most magyarul is olvasható az Ágyban dohányozni veszélyes című könyv. Fordulatos pályafutása első felében az irodalom mellett a punkzene területére is betévedt, hogy később a Página 12 magazinnál a kulturális rovat és különféle irodalmi műhelyek vezetője legyen.