Neszmélyi festő műveiből nyílt kiállítás Tatán

A megnyitót a hagyományok szerint egy népdal közös eléneklésével kezdték. Geiszelhardt Zsófia, az intézmény igazgatóhelyettese szerint a festményeket látva nem is lehetne jobb dalt találni ehhez, mint az Érik a szőlő, hiszen a festményeken visszatérő kedvelt motívumként rendszeresen felbukkannak a szőlőtövek. És valóban, a színpompás alkotásokból jól kivehető az impulzív színekben játszó szőlőfürtök egy-egy részlete felnagyítva, kiemelve a vásznon, ezzel is még hangsúlyosabbá téve mind az alkotást, mind a festő különleges kapcsolatát a szőlővel.

A megnyitón Szentessy Éva, a neszmélyi iskola egykori igazgatója, nem utolsósorban a művész barátja mutatta be a festőt a közönségnek.

– Barcsa Pál maga is szőlő- és bortermelő, hajdúsági fiú, aki Veres Zsuzsi szép neszmélyi lány férjeként került a faluba, itt kezdett el tanítani. Otthont alapítottak, gyerekeket neveltek, szőlőbirtokot és pincét vásároltak. Megérintette őket a hely szelleme – kezdte a barát. Pali, miután nyugdíjba ment, a tanítás elmaradt, de a szőlő, a borok és a festés megmaradt. Ahogy a művész fogalmazott: nem maradhat nap ecsetvonás nélkül.

A neszmélyi borász képeit pedig nemcsak a téma teszi különlegessé: speciális technikával készíti alkotásait a legkülönbözőbb „vásznakra”. Fatábla, hordódonga, de még Erdélyből hozott cserép is őrzi munkáit. Hogy a képek még intenzívebb, vibrálóbb látványt nyújtsanak, fogpiszkálóval vitte fel a fatáblákra a festéket. Barcsa Pál magát nem tartja ékesszólónak, nem is nagyon szokott beszédet mondani, de ezúttal egy bölcs gondolattal zárta a megnyitót.

– A Jóisten, amikor megteremtette a világot, mindenbe beleteremtette a szépséget. Én azt kívánom nektek, hogy ti is vegyetek minden szépet észre és szeressétek egymást – mondta a művész a közönségnek, akiket ezután egy kis saját készítésű borral is megkínált.

A kiállítás március 14-ig tekinthető meg tanítási napokon, 8 és 16 óra között.