Harmadszor is Néptáncfórum Tatabányán: generációkon át marad meg a hagyomány

Szinte a falhoz lapult a fiatalember, mégsem lehetett nem észrevenni. A szép szál ifjú kezében egy pici babát szorongatott. Néhány hetes lehetett. Mozdulatlanul állt, s óvó kezeivel magához szorította az apróságot, akinek bizonyára fel sem tűnt, hogy mekkora nyüzsgés van körülötte. Még az is lehet, ez volt az első jelenése egy ilyen seregszemlén. S ki tudja, mennyi követi majd?

Sugár Gabi

Jövőnkben is él a múlt

Forrás: 24 Óra

Fotó: Flajsz Péter

Először a babát láttam. Aztán a félhomályban kirajzolódott a két nagy kéz tulajdonosa is. Fején kalap, lábán csizma, viseletben volt a fiatalember.
Teljesen elsötétül a nézőtér és vele együtt eltűnt a családi idill is a szemem elől, de jelenlétüket éreztem.

Ahogy körülnéztem a teremben megannyi apróság, kisgyerek és édesanyja, édesapja sorakozott fel a nézőtéren. Néhány gyermeken viselet volt. Azon a kislányon is, aki a gyermekjátszóban múlatta az időt, míg szülei a megnyitóra készültek. Apró termetéből adódóan nem gondolnám, hogy színpadi szereplésre készült. Talán csak szülei a program miatt adták rá a viseletet.

A köszöntők között elhangzott: anyatejjel szívják magunkba a legkisebbek miliőt, a néptáncot. Igaz. Elkísérik szüleiket, s a több száz táncos mindegyike gondoskodással fordul a legkisebbek felé egy hagyományőrző rendezvényen.

Ahogy volt az Tatabányán, az Agorában, a Néptánczfórumon. S ahogy lesz a többi olyan rendezvényen, ahol a múltunk egy-egy pillanata elevenedik meg. Mozdulatokban, viseletekben. Érzésekben. Generációkon át.