Bödőcs szerint önsorsrontás az életöröm tálcáján a dorogi költő legújabb kötete

Peer Krisztián a „bizony” című kötetben megjelent versekkel úgy forog önmaga és a világ körül, mint egy magatehetetlenül, a sors örvényében kavargó Napcsillag.

P. Z.

A költő, legújabb kötetével

Forrás: Tünet Együttes/Facebook

Szűkebb hazánk szülötte, a többek között Móricz Zsigmond-, Déry Tibor-, Baumgarten-díjas Peer Krisztán költő, akinek legutóbbi verseskötete a „bizony” címet viseli. A dorogi származású alkotó a mai negyvenes generáció egyik fő dalosa, aki a líra mellett a színház- és filmművészetben, illetve mostanság a slam poetry műfajában is meg-megjelenik.

Peer 1994 óta jelentet meg köteteket, eddig kilenc könyvét olvashatta a közönség. A színházi világban, mint drámaíró és színész is jeleskedik, íróként jegyzik őt például az Old Death, a Pestiesti, a Jom és Terry, valamint a Hősök című darabok okán. A jelenleg Kismaroson élő alkotó legutóbbi kötetéről Bödőcs Tibor humorista így fogalmazott:

Önsorsrontás az életöröm tálcáján, míg a háttérben hangol az apokalipszis? Irónia és önirónia kettős Möbius-szalagján egyensúlyozzunk még egy kört? Peernek van ereje gyengének lenni, a nézni a partról a lehetőségek tengerét kajánul. Szeme költői szem, a világ kisszerűségeit eseménnyé avató szem.

S valóban, a szerző úgy tűnik, ezzel a „bizony” című kötetben megjelent 28 új költeménnyel úgy forog önmaga és a világ körül, mint egy magatehetetlenül, a sors örvényében kavargó Napcsillag. Verscímei máris jelzik az alapon apatikus és hol vidám, hol melankóliával fűszerezett élethangulatait, provokálóan sekélyes örömökről vagy köznyelven mondva, snassz szituációkból fakadó témaválasztásait: „Túl sokat jöttem a semmiért”, „Utolsó fröccsök a forraltbor-szezon előtt”, „Összezárva szegény József Attilával”, „Belső emigráció”, „Poliamoria”, „Törzshely” vagy „Az újságírás akadályai”. Az Alkoholóda című költeményében pedig így mereng:

Akkor még ittam, mint minden rendes ember, létezett lelkesedés, érdemes arra, hogy előcsaljam, kicsikarjam. De már szokássá érett a hajlam. És a hátam mögött, nyilván úgy, hogy azért halljam, megegyeztek a barátok abba, hogy baj van.

Legújabb könyve megjelenése kapcsán idén januárban adott interjúkat, melyek egyikében többek között így beszélt:

A könyvben előre is szaladok a kései líra témáiig és hangütéséig. Tulajdonképpen ez az öregségérzet – mindjárt túl leszünk rajta – is egyfajta rezervátum, ahová visszahúzódtam az iparosodás elől. Vagy kapkodás: nehogy lemaradjak erről is.