Ágyneműtartóban őrizték az értékes kéziratokat - Hamvas Béláról szólt az Új Forrás estje

A Hamvas Béla életmű-kiadás szerkesztője, Várhegyi Miklós volt az Új Forrás szerkesztőségi estjének vendége Tatabányán. A házigazda Csendes Toll, azaz Jász Attila költő az Új Forrás legújabb számának ajánlójával nyitotta ki a rezervátum kapuját, majd Hamvas Béla (1897-1964), Kossuth-díjas író, filozófus, esztéta és könyvtáros került a középpontba.

Sugár Gabi

Csendes Toll és Várhegyi Miklós

Forrás: 24 Óra

Fotó: S. G.

Várhegyi Miklós beszámolóját az 1987-ban megjelent Életünk folyóirattal kezdte, amely döntő lökést adott Hamvas széleskörű elfogadásához. Az emlékszám volt az első, ahol átfogó és személyes értékelések is megjelentek. A háború után ez volt az egyetlen folyóiratszám, amelyet újra kellett nyomtatni. Ezt megelőzően is születtek Hamvas emlékszámok: 1976-ban az első az Új Forrásban, amelyet még egy követett, s több folyóirat is kiemelten foglalkozott az alkotóval.

Az 1970-es évekig Hamvas művei csupán kéziratos/gépelt formában, többszörösen másolva, ezért sokszor roncsolódott szöveggel voltak hozzáférhetők. A legnagyobb problémát viszont az okozta, hogy a kéziratok nagy részét az író halála előtt néhány barátjának adta, és voltak olyanok, akik ezzel vissza is éltek.

Az otthon maradt kéziratok egy ágyneműtartóban voltak, ezeket Kemény Katalin, Hamvas felesége a saját elgondolásai alapján kezelte. Belejavított, jegyzetekkel látta el néhai férje alkotásait, ezért Várhegyi Miklósnak a tényleges, eredeti Hamvas-hagyaték felderítése okozta a legnagyobb kihívást. A régi barátokat kellett felkeresniük, akikkel Kemény Katalin nem volt beszélő viszonyban.

Hamvas élete - Az evangélikus papi családba született író mindkét világháborúban harcolt, 1919-ben költözött a családja Szlovákiából Budapestre. Magyar-német szakon végzett az egyetemen, majd újságíróként, könyvtárosként dolgozott a második világégésig. A két világháború között több száz publikációja jelent meg folyóiratokban, majd sorra jelentek meg önálló kötetei is. Bombatalálat érte lakását, ezért kéziratainak nagy része megsemmisült. Kényszernyugdíjazták, vidékre költözött, ahol hivatalosan bejegyzett földművesként dolgozott. Ekkor alkotta meg legismertebb regényét, a Karnevált is. Az ötvenes évektől raktárosként és segédmunkásként is dolgozott, majd 67 évesen nyugdíjazták, és egy évvel később agyvérzésben halt meg. Felesége, Kemény Katalin gondozta Dúl Antallal közösen Hamvas Béla szellemi hagyatékát.

Várhegyi Miklós elmondta: 1978-ban kerültek hozzá kéziratmásolatok, ezek után a Széchenyi Könyvtárban kutatta fel Hamvas az összes háború előtt megjelent művét. Törekedett arra, hogy úgy hozza nyilvánosságra az alkotásokat, ahogy azt Hamvas eredetileg megírta.

Hamvas tele volt tájszavakkal, amelyeket sajnos az özvegye sokszor átírt. Az alkotó ha sikeres volt valamiben, akkor belekezdett egy teljesen más dologba. Csak azért, hogy a tehetségét gyakorolja.

Várhegyi Miklós jelenleg is dolgozik a Hamvas-életmű összeállításán. Hangsúlyozta: a kiváló alkotó védelmében teszi mindezt, hogy az olvasók az eredeti Hamvas-műveket ismerhessék meg. Mert egy író legértékesebb hagyatéka a szó. S fontos, hogy ez ezek az eredeti gondolatokat tükrözze.