Nyugdíjas éveiben kezdett a művészettel foglalkozni a 97 éves esztergomi asszony

Az, hogy Erzsi néni rendkívüli egyéniség, ha másból nem, abból kitűnik, hogy tulajdonképpen egészen 1977-ig, amíg nyugdíjba nem vonult, egy, a művészettől távoli vonalon dolgozott, mint bírósági irodavezető. A nyugdíjba vonulás azonban nem jelentette számára az aktív élet végét, mert, miként ő fogalmazott: a művészet utat tört magának életében, 55 éves korában megkezdődött az alkotói pályafutása.

Esztergomi lévén, a helyi művészeti körökkel tartott jó kapcsolatot, és Kollár György festő ösztönzésére, ajánlására művészeti táborba, illetve képzőművész körbe kezdett járni. Különösen fontos volt számára a zebegényi képzőművész kör, ahol két mentora, tanára, Ascher Zoltán és Lammel Ilona keramikusok adták meg számára a megfelelő irányt. Az alkotói munka Erzsi néni gyerekkori köze­géből, a faluból indult, illetve ez kísérte őt mindvégig. Ezzel kezdte, ezzel folytatta, és most, A hosszú élet titka című kiállításon is főként ezek a művei jelennek meg, kendős asszonyok, jellegzetes arcú férfiak.

Már a pályafutása elején kiderült, hogy az alkotó nem igazán hajlik semmilyen irányba a szakmán belül, és saját, egyéni stílusa van, melyre már mentorai is felfigyeltek. Művészettörténeti pillanat volt az életében, amikor Kovács Margittal is felvette a kapcsolatot és meg is látogatta műhelyében. Erzsi néni nagy figyelemmel kísérte Kovács Margitot és a kor nagy keramikusainak, szobrászainak munkássága is bizonyára hatottak rá, de egyéni alkotói formavilága mindvégig ugyanaz maradt. A két alkotó 1977-ben alakult mondhatni rövid barátságába még az is belefért, hogy Kovács Margit ráirányította Erzsi néni figyelmét a szobrok mozgalmasságára, mely instrukció után valóban több dinamika került az esztergomi keramikus műveibe.

A pályafutás további állomásain többek között az esztergomi Bajor Ágost Képzőművész Körben való tevékenykedés további támogatást, kiállítási lehetőségeket biztosított az alkotónak. Mostani, Tár-Lak Szalonban megrendezett kiállítása többszörösen is ünnepi és különleges, hiszen dédunokája, Vezekényi Fanni grafikus is jelen van néhány rajzával, illetve a megnyitón moderátori szerepet is vállalt dédije kiállításán, melyet december 20-áig lehet megtekinteni.

Ötven tárlat

Tóth Béláné 1922-ben született. 1977-ben, miután nyugdíjba vonult, Kollár György festő ösztönzésére jelentkezett a zebegényi képzőművész körbe. Itt kezdte meg művészeti tanulmányait fazekas, kerámia és kisplasztika vonalon. Mentora, tanárai Ascher Zoltán és Lammel Ilona keramikusok voltak. Első kiállítása 1981-ben volt, azóta tart aktív alkotói pályafutása, melynek során mintegy ötven kiállításon vett részt. Műveit Magyarországon főleg Komárom-Esztergom megyei galériák látogatói ismerik, de egy-egy alkalommal Budapesten és Bécsben is bemutatkozhatott.