Enciklopédiai szócikk lesz a kocsi fafaragóművészből

Vass Henrik autodidakta módon ismerkedett meg a fafaragás alapjaival, majd nagy odaadással, céltudatosan, magántanulóként fejlesztette tudását. Ezután a fővárosban 1997-ben tett szakvizsgát, és elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Tanulmányai során szívéhez nőtt, ahhoz legközelebb állt a pásztorfaragás, ezen belül is a csontfaragás ékrovásos technikával. Karrierje azóta is töretlenül ível felfelé.

– A minap megcsörrent a telefon, és az angol székhelyű British Publishing House kiadó budapesti irodájából kerestek – emlékezett vissza az alkotó. – Közölték, hogy a készülő bibliográfiájukban az egyik „szócikk” én lennék. Mivel értetlenkedtem, elmagyarázták: hosszú, sikeres pályafutásom eredménye a döntés.

Ez a kiadvány egyébként hét országban jelenik meg. A most készülő Magyarország sikeres személyiségei című harmadik kötet az előzőekhez hasonlóan limitált példányszámú. Az első két könyvből egy-egy a Parlament könyvtárában is megtalálható.

– Azt az információt kaptam, hogy kulturális kategóriában mint értékmentő és -teremtő kaptam helyet – jegyezte meg Vass Henrik.

– Először jóformán fel sem fogtam, miről van szó. Hiszen én csak tettem, teszem a dolgomat, de most már elismerésként élem meg a megkeresést, amellyel Kocs hírnevét is öregbíthetem. Egyébként ajánlás alapján kerültem ebbe az enciklopédiába, amelyben ott lesz majd a fotóm, az önéletrajzom, a faragási stílusom, illetve egyfajta hitvallásom is.

A művész mind a mai napig támogat minden olyan kezdeményezést, amely a felcseperedő generációt a népművészeti hagyományok elsajátításában és továbbvitelében segíti.

– Jelenleg táncos botokat faragok népi tánchoz – emelte ki Henrik. – Ezek az eszközök gőzölt bükkből készülnek, és hangolva lesznek, mint egy hegedű. Azaz, amikor a botot a földhöz ütik, különböző hangokat ad, zenél... Erre az eljárásra magam jöttem rá.

Díjai, elismerései

Vass Henrik 1991-ben lett tagja a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesületnek. Egy évvel később megrendezték első kiállítását is. 1997-ben a Népművészet Ifjú Mestere elismerő címben részesítették. 1998-ban Népi Iparművésszé avanzsált. 2000-ben az Év Ifjú Mestere, Aranyokleveles Népi Iparművész és Príma Hungaria Millenniumi díjas is lett. A művész az egyik legfontosabb elismerésnek tartja azonban a Kocs községért díjat, amely számára azt jelzi, hogy kivívta a település szeretetét a közösségért végzett munkája, maradandó alkotásai által is.