Ingyenesen látogatható a szőnyi gyűjtő tájháza

A fogadtatás szívélyes, így gyorsan tágra nyílik a kapu, és máris a régi kisházban találjuk magunkat a megőrzött kincsek otthonában. A fehérre meszelt falakon egykori kerti szerszámok, olyanok, amelyekkel nagyapáink, dédapáink gondozták a vetést. Szőnyeg Artúr feleségének kereszt­anyjáé, a néhai Halovics Gizelláé volt a szőnyi ház.

Az iránta érzett szeretetből hagytak meg mindent egykori környezetében a múltat tisztelő rokonok. A konyhában most is ott áll a fakó kredenc, a falon falvédő, régi, kopottas asztal a székekkel, ahol a „ma már emlékek” egykoron elevenek voltak. A személyes tárgyak voltak az első ereklyék a néprajzi irányzatban, majd a gyűjtemény egyre csak bővült. A tájház másik szobájában katonai ereklyék, első és második világháborús relikviák kaptak helyet.

Ezek mind a gyűjtő tizennyolc éve tartó szenvedélyének szívvel felgyűjtött hozadékai. Kézi fegyverek, obsitlevelek, katonai egyenruhák, kitüntetések és megannyi emléktárgy a múltból, mely mindegyikéhez fűződik egy-egy történet.

Szőnyeg Artúrt gyakran felkeresik, ha a padláson, kamrában régi tárgyat találnak az ismerősök. A tájház homlokzatán is végig mindenütt egykori mezőgazdasági szerszámok díszelegnek, idézve a paraszti világot. Nem minden tárgy érkezik azonban megfelelő állapotban hozzá, sok eszközt neki kell kiállíthatóvá tennie. A komáromi gyűjtő immár két évtizede gyűjt katonai emléktárgyakat, de a gyűjtőszellem már gyermekkorában feléledt benne. Akkoriban régi pénzeket gyűjtött, melytől végül nehezen, de megvált. Eldöntötte, hogy más úton folytatja a kincskeresést, így vette célba a katonai és néprajzi irányt.

Szőnyeg Artúr gyakran kutat bolhapiacokon, szívvel-lélekkel keresi fel antik tárgyak piacait, ahol jó ráérzéssel talál egy-egy, másnak már kacattá vált ereklyére. Gyűjtőszenvedélye azonban korántsem öncélú, hiszen a tájház ingyenesen látogatható óvodai és iskolai csoportok, valamint a múlt iránt érdeklődők számára.

Ennek megteremtéséhez a komáromi önkormányzat támogatása is hozzájárult. Szőnyeg Artúr gyűjtött tárgyai közt garantált az időutazás. Bár a legidősebb ereklye korát a sok tárgy között csak megbecsülni tudja. Az bizonyos, hogy számos régi emlék az 1800-as évekből való. A legrégebbi egy obsitlevél, de van itt egy 110 éves pásztortáska, egy régi bölcső, egy kard 1850-ből, egy komplett makett-szekérgyűjtemény, fegyveres ládák, de még büszkébb egy ritkaságra: egy bosnyák katona imaszőnyegre, melynek hátoldalán egy címer is látható.

Akárhová néz az ember, valami magyar kötődésű különlegességet talál. Szőnyeg Artúr úgy véli, ezeknek a tárgyaknak azért van nagy jelentősége, mert ezekből több nem készül már. Szerinte az ereklyék tanítanak. Rávilágítanak a múltunkra, kultúránk, hagyományaink élettelen őrzői, a magyar ember kreativitásának csendes bizonyítékai.

Filmet forgattak

A kiállítást bárki időpontegyeztetést követően meglátogathatja. Érdemes, hiszen híre messzire eljutott. Még egy budapesti forgatócsoport is használta díszletként a tájház konyharészletét. A film Mindszenty József bíboros életét dolgozta fel 1956-os visszatekintésként. A szőnyi kiskonyhában egy olyan jelenet pörgött, ahol a bíboros filmbéli édesanyja játszotta szerepét. Szőnyeg Artúr arra is rávilágított, tájháza nem egy múzeum, itt a látható tárgyakat bárki a kezében tarthatja, megtapasztalhatja a fegyverek súlyát, megfoghatja a szekereket, bekukkanthat a ládákba és elmerenghet a régmúltban.