Nemere ontja a könyveket: gratulálunk, a hétszázát neki!

– Mikor jutott eszébe, hogy a rémületnek is lehet irányítószáma?

– Az első krimimre gondol? 1974-ben vezették be a postai irányítószámokat, az adta az ötletet. Itt nem volt más aktualitás, csak ez az újdonság, ami nekem pont kapóra jött. Megjelent a könyv abban az évben Magyarországon, majd két évvel később Csehszlovákiában, pontosabban Pozsonyban.

– Sok rejtélyes dologról írt az elmúlt évtizedekben. A valóságban, Nemere István életében mi volt eddig a legrejtélyesebb?

– Az egyik legnagyobb rejtély, hogy ha visszatekintek az eddigi évekre, akkor kiderül, rengeteg álmom vált valóra. Ezekről, amikor megálmodtam őket, még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer valósággá válnak. Ilyen volt, hogy én csak az írásból fogok megélni, hogy van érdekes mondanivalóm az embereknek, aminek pozitív visszhangja lesz, és hogy megtalálom az igaz szerelmet.

– Hisz az ufókban, a földön kívüli értelmes élet létezésében is?

– Az ufókérdés nem hit kérdése. Több tízezer éve tények, emlékek, bizonyítékok sorakoztathatók fel a létezésük mellett. Számomra magától értetődő, hogy a világegyetemben megszámlálhatatlan mennyiségű értelmes civilizáció létezik. A kozmikus értelem létezésének bizonyítékai pontosan az eddig észlelt ufók. A mienket messze megelőző tudásszint és technikai fejlettség, legalábbis, amiről az észlelések beszámolnak, ezt jelzi.

– Ságvári Endre azt mondta magáról: Harminckét nevem volt. Önnek mennyi van?

– Nekem ötven fölötti ez a szám. Ezek között vannak egyszer használatos szerzői álnevek, amiket már én is szinte elfelejtettem. Akad olyan, ami időről időre újjáéled, és olyan is, amelyik húsz éve folyamatosan létezik, többek között a 94. köteténél tartó Melissa Moretti név is ilyen. Ezen romantikus, szerelmes regények jelennek meg. Sokan ma sem tudják, hogy a női álnév mögött én rejtőzöm, pedig ez így van.

Krimiábécé, MORGAS, a Fénykirály, erotika és Rynn

A megyei napilap, a tatabányai Radír Rádió, egy forgathatós füzet – emlékek a kilencvenes évekből. Akkoriban is közölt a 24 Óra folytatásokban regényt. Felkértük az esztergomi Nemere Istvánt. Kérdezte, milyen műfajt várunk. Mindegy, válaszolta az írás szerzője, aki akkor szerkesztő volt. Napokon belül érkezett a kézirat: a Fénykirályt ismerhette meg a Kedves Olvasó, egy fantasyt. Az újabb Mindegy! válaszra Nemere úr erotikus történetet küldött. Az ötödik résznél jöttek a 18+ mondatok, homlokunkat törölgetve finomítottuk lapzárta előtt, aztán kérésünkre – közös megegyezéssel – váratlan fordulattal véget ért a történet.

Nem sokkal később a tatabányai Radír Rádióban hallgathattuk az írót két órán keresztül, Ez fantasztikus! volt a műsor címe. A Radír Kft. jóvoltából jelent meg egy füzetben a Nemere István: Krimiábécé – MORGAS (Mórocz Károly írta a mininovellákat, Gáspár Gusztáv illusztrálta) legszebb meséi Ától Zséig. A 24 Óra hetente ismétlődő Ez fantasztikus! oldalán Rynn, a rettenthetetlen címmel indult történet. Megegyeztünk: egy rész Nemere, egy rész az írni szerető olvasó, minden második héten a legjobb mesélő folytathatta. Egyszer úgy alakult, hogy Veér Károly kollégánk előre megfontolt szándékkal „kinyírta” a szereplőket. Amikor Nemere megtudta, csak egy jót nevetett. Nemsokára érkezett tőle a következő rész. Így kezdődött: Rynn, a rettenthetetlen felébredt szörnyű álmából.

– Hogyan telik egy átlagos munkanapja?

– Minden áldott reggel korán kelek. Általában már hajnali 5 órakor a gépemnél ülök, és dolgozom. Utána reggeli következik, majd ismét munka ebédig. Ez azt jelenti, hogy délig több könyvben is előrehaladok. A legmunkásabbat írom a kora reggeli órákban és délelőtt azokat, ahol nincs annyi kutatnivaló, vagy forrásmunka. Ebéd utáni állandó program, hogy sétálok egy nagyot a kutyával. Amikor visszaértem, akkor egy kávé mellett elolvasom a napi sajtót és utána még visszaülök dolgozni. Ilyenkor jobbára anyagot gyűjtök, vagy cikkeket írok délután négyig, ötig, majd jöhet egy kis kikapcsolódás. Általában este tízkor alszom el, hogy másnap is zökkenőmentesen folytatni tudjam a fentiek szerint. Ez nálam egy állandó munkarend, ami azt jelenti, hogy én még a saját születésnapomon, vagy Újév első napján is képes vagyok eszerint létezni. Ez alól csak azok a napok kivételek, amikor elutazom, például író-olvasó találkozókra. Abból is volt már több, mint ezer.

– Milyen arányban írt és ír felkérésre, vagy alkot „csak úgy”?

– Körülbelül nyolcvan százalékát a saját ötleteim, javaslataim alapján írom. Ebből következik értelemszerűen, hogy a maradék húsz százalék a felkérés, hogy írjak valamiről. Annak, hogy ennyit írok, az a kétségtelen előnye, hogy ott kell lennem sok helyen, tájékozottnak kell lennem sokféle dologban és ez természetesen néha új témákat ad. Ezeket, ha a kiadók elfogadják, én szívesen megírom. Tehát ezek sem „csak úgy” témák, habár meg kell, mondjam, hogy életemben már nem egyszer előfordult, hogy megálmodtam egy regényt. Van, ami már meg is jelent, de akad, ami eddig még csak ötlet, mert nemrégiben történt.

– Melyik könyvére a legbüszkébb, és miért?

– Ennyiből nehéz lenne egyet kiválasztani. Inkább azt mondanám, hogy minden műfajból megvan a kedvencem. A legfőbb munkámnak talán az 1400 oldalas Magyarország története... című könyvemet tartom. Nagy munka volt, de szerettem csinálni.

Tizennégy országban olvassák műveit

Elmondása szerint a valóságban Nemere István nem hétszáz, hanem már körülbelül 740 könyvet írt. A többlet még a kiadóknál vár a sorára. Számításai szerint legalább 1000 novellát és mintegy 2000 hosszabb-rövidebb cikket írt különféle magazinokba. Ez utóbbiakat ő maga sem számolja. Tudunk több lelkes követőjéről, akik évtizedek óta kutatják, megtalálják és közreadják ezeket az írásokat.

Érdemes tájékozódni a www.nemere.hu honlapon minderről és sok más érdekességről. A szerző maga több mint 9000 ívet írt tele (egy ív 16 könyvoldal). Művei 14 országban 10 nyelven láttak napvilágot. Mióta magyarok élnek, beszélnek és írnak ezen a bolygón, még soha senki nem írt le ennyi mindent magyarul. Példányszám tekintetében Magyarországon csak Moldova György könyveiből adtak el többet.

A megjelent művek számát tekintve „ellenfele” már csak egy maradt nemzetközi színtéren. Egy évekkel ezelőtt elhunyt angol írónő, Barbara Cartland áll 723 rózsaszín lányregénnyel a mennyiségi lista élén. A mi írónk remélhetőleg hamarosan lekörözi őt a szépírók mezőnyében. Eszperantó nyelven írt regényei számában már most is világcsúcstartó, jelenleg huszonháromnál tart. Mint a bevezetőben írtuk, a napokban megjelent a szerző 701. könyve, az Ítélőmester című izgalmas krimi.

– Elégedett műveinek magyarországi és külföldi fogadtatásával? Hány példányban jelentek meg a könyvei hazánkban, illetve külföldön?

– Nem vagyok és nem lehetek elégedett. Magyarországon 12 milliónál többet adtak el, és külföldön is elértem már az 1 milliót, de lehetne sokkal több is. Most is éppen azon dolgozom, hogy közvetlenül tőlem juthassanak el a könyvek az olvasókhoz. Ez nem megy másként, csak az internet segítségével.

– Van az írás mellett hobbija?

– Ilyen munkatempó mellett nincs más hobbim, de nem is érzem, hogy kellene nekem más ezen kívül. Kevés szabadidőmben szívesen tervezek közös programot a feleségemmel, mert mind a ketten szeretünk utazni. Térképeket gyűjtök és könyveket, de másfajta, nagy elfoglaltságot jelentő hobbira nem marad időm.

– Elárulná, hogy most min dolgozik?

– Elárulom. Egy nagy, barna íróasztalon, amelyen számításaim szerint legalább 600 könyvem született... Ez a válasz jelzi, hogy erről nem szívesen beszélek. Mindig az a biztos, ami már megjelent. Ezt megtanultam az elmúlt évtizedek során. Rossz tapasztalataim vannak arról, ha a jövőbeni terveimet emlegetem, így nem beszélek róluk sokat. Azt hiszem, enélkül is elég témát szolgáltatnak az eddigiek.

Nemere István 1944. november 8-án született Pécsen. Évekig nagyapja itteni szállodájában lakott, majd szüleivel Veszprém és Somogy megyei falvakban élt, ahol apja általános orvos volt. Már akkor imádta az állatokat a fiú, természetesen náluk is mindig volt disznó, kutya, macska, galamb, tyúkok, még kecske is. Laktak Tihanyban is, a nagyszülőknél, ahol aztán később, húszéves koráig minden nyarát töltötte. Lényegében 1963 nyarától kezdve dolgozik. Volt gépgyári segédmunkás, dolgozott erdészetben, volt balatoni mentőcsónakos és könyvesbolti eladó, katona Budapesten, földmérő és boncsegéd, majd statiszta a Hunnia filmgyárban.

Feleségül vett egy lengyel hölgyet 1966-ban, majd kiköltözött Lengyelországba. Ott diplomáciai tolmácsként, többnyelvű idegenvezetőként dolgozott.

Kiváló a nyelvérzéke, beszél lengyelül és eszperantóul, sokat ért angolul, németül, franciául, olaszul, spanyolul, oroszul, szlovákul és ukránul. Elvált, majd másodszor is megházasodott, második neje is lengyel volt. Később visszatért Magyarországra, 1972 őszén megyénkben, Esztergomban telepedett le, ahol csaknem három évtizedig élt. „Rendes” munkahelyei akkoriban is változatosak voltak: könyvtáros, biztosítási ügynök, mentőápoló, sajtótitkár. 1980 januárja óta szabadúszóként ír és ír és ír. 1992-től 2015-ig Nemere Ilona gasztronómiai újságíró, rádiós, több ismert szakácskönyv szerzője volt a felesége. Az Alföldre, egy kis tanyára költöztek Csengele mellé; volt saját erdőjük, rengeteg állattal. Három éve elváltak, újabb házasságot kötött Szentgyörgyi Judittal, majd Nyíregyházára költöztek. Pécs és Veszprém, a lengyelországi Torun és Jászberény, majd Esztergom és Szeged környéke után az országot „belakó” író jól érzi magát a Nyírség fővárosában is.

Amit lehet, átmentett magának mostani lakóhelyére: vele jött a kutyája, két macskája, és ha írás közben kipillant az ablakon, most is fenyőket lát, mint néhány évvel ezelőtt a tanyán.