Szűcs Béla Albert: Minden városát szerető ácsi embernek a fejlődés mellett kell dönteni

„Eszembe jutnak a cukorgyártás évei, amikor késő ősztől majdnem tavaszig Ácson nem lehetett szellőztetni a lakásokat. Ugyanis a cukorgyártás során felhalmozott répamennyiség rothadása, valamint a cukor előállításának során felhasznált egyéb kémiai anyagok ugyancsak behatárolták Ács nagyközség levegőjét. Abban az időben ez nem tűnt fel szinte senkinek. Az emberek morgolódtak, de beszélni nem mertek. Véleményeiket elnyelte a rezsim. ”Ne szólj szám.” Az akkor volt mondják sokan. A Concó patakban nem víz folyt, hanem a tejjel összehasonlítható veszélyes fertőzött folyadék, melyet az ászári keményítőgyár küldött Ácson keresztül a Dunába. Ez a gyár akkoriban a Varsói Szerződés részére gyártotta katonailag felhasználható anyagát. Ezekben az időkben némák voltak az emberek tudomásul vették a fennálló helyzetet. Én, mint az akkori község végrehajtó bizottság tagja, nagyon sokszor tettem szóvá a fennálló lehetetlen állapotokat, de mindezt a község vezetése süket fülként fogta fel. nem történt semmi, mert a Komárom Járási Pártbizottság jeles vezetői leseperték az asztalról. 

Ács Nagyközség fejlődésében elmaradt, a környező települések is megelőzték. 1954-ben kerültem Ácsra, akkor még Bábolnát jelző névtáblára az volt kiírva: Bábolnapuszta. Manapság aki megfordul Bábolnán, láthatja azt a fejlődési folyamatot, melyet a település feltud mutatni. Mi van Ácson? A rendszerváltozás meghozta azt a folyamatot, melynek kapcsán elindult egy olyan fejlődés, mellyel a település infrastrukturális állapota 100 százalékra fejlődött. Anyagiak ismeretében a mindig regnáló községi, majd városi vezetés tette dolgát és iparkodott a mutatkozó hiányosságok felszámolására. Cukorgyár megszűnésével bizonyos mértékben visszaesett a település mérsékelt fejlődése. Ma a várost fémjelzi a Hartmann, Leier Európa, Európa szerte ismert nagyvállalatai. Ennek az ácsi polgárok örülnek, mert helyben találtak maguknak munkahelyet. Azt, hogy Ács városába nem sikerült más cégek bevonása, annak köszönhető, hogy nem mindig állt feladata magaslatán az önkormányzat, és a komáromi ipari park megvalósításában. Megjegyezni kívánom, hogy a rendszerváltozás előtti időszakaszban Ácsról 1802 személy utazott el reggelenként Győrbe, Komáromba, Szőnybe, Almásfüzitőre, és Tatabányára, hogy ott dolgozzon. 

Napjainkban Magyarország kormányának döntése alapján, valamint a helyi vezetés közreműködésével városunk olyan szerencsés helyzetbe került, hogy 520 milliárd forintos beruházás fog megvalósulni településünkön. Ez a gigaberuházás változásokat is eredményez, melynek az ácsi emberek, és a város fogja látni hasznát. Ezt a nagy lehetőséget ki kell tudnunk használni, mert ez a jövő záloga a településnek. Ebben kötelességünk támogatni a ”maradék” önkormányzati vezetést, és nem azok mellé állni, akik az országos ellenzéki politikát terítik ki az ácsiak asztalára. Helyben kell dönteni pozitív módra. Az ácsiakon kívül senki sem szólhat bele a város dolgaiba, akik pedig félreálltak, esküjüket megszegve egy olyan politikai oldalra találtak, akiknek munkája ugyancsak fémjelzik az 1990-es évek előtti állapotokat. Az országházi gyűlöletes, magyarellenes, becsületsértő beszédek nem léphetik át a helyi önkormányzat épületének küszöbét. Sajnálom a kilépett képviselők elhatározását. Ismerem őket és azt is, hogy a múltbéli politikán alakult véleményük nem tudott megváltozni. Megtiszteltetésnek kellene venni a képviselő tagságot és véleményüket nem alapozni arra az országos ellenzéki politikára, ahol Szabó Tímeák, Tordai Bencék, Jakabok és szellemi toprongyok módjára viselkedő senkiháziak magyarellenessége a menő. Támad a törpe minoritás! Holott ők is jól tudják, hogy a mai világunkban az akkumulátor és tartozékai határozzák meg mindennapjainkat. Legyen az a telefontól, gépjárműveken keresztül az életünk minden területe. 

Minden városát szerető ácsi embernek a fejlődés mellett kell dönteni, és az interneten olvasható szövegek pedig ne legyenek irányadóak. Ne akarjunk atomtudósok lenni, próbáljuk magunkat visszafogni, és távoltartani olyan kifejezésektől, amelyeket Ács elsőembere kap nap, mint nap. Nekünk ácsiaknak csak egy cél lehet irányadó: a beruházást megkell valósítani, amellyel a település kikerül nemcsak az ország térképére, de egész Európa tudni fog rólunk. A törpe minoritás, akik esküjük megszegésével kiálltak az önkormányzatból nem vették figyelembe a választóik bizalmát. De viselkedésükkel úgy gondolom beírták magukat a város képzeletbeli szégyen nagykönyvébe.”

Szűcs Béla Albert