Csatlakoztál az égi szerkesztőséghez, Péter

Szerdán reggel nagy veszteség érte szerkesztőségünket. Meghalt kollégánk Palásti Péter. Tudtuk, hogy beteg, tudtuk, hogy bármikor bekövetkezhet a visszafordíthatatlan, most mégis döbbenten nézünk egymásra, és nem akarjuk elhinni, hogy Péter a Palásti, – ahogy ő nevezte magát – többé nincs köztünk.

Sz. I.

Nehéz ezt elfogadni már csak azért is, mert valamennyiünk között ő volt az, aki legrégebben, több mint 35 éve végezte munkáját az újságnál, hiszen 1984. augusztus 16-án kezdett a Dolgozók Lapjánál, és úgy tervezte, hogy a megyei laptól, a 24 Órától megy nyugdíjba. Sajnos ezt már nem érhette meg, a sors másként akarta.

Péter nem csak egy kolléga, ő volt a PALÁSTI, igen így csupa nagybetűvel. Mindent és mindenkit ismert a megyében az egyszerű bakonyalji kistermelőtől kezdve a magas rangú, országosan ismert politikusokig. Igazi régi vágású sajtómunkás volt, aki kockás jegyzetfüzetet használt és nem az internetről, hanem az életből, az emberektől szerezte információit. Erre próbálta tanítani ifjú kollégáit is, akik közül egyikük megható sorokat küldött a szomorú hír hallatán: „ Mélységes megrendüléssel és könnyeimmel küszködve veszem tudomásul, hogy elindultál az úton, ahonnan nincs többé vissza....Csak az emlékeim maradnak: az első valós kritika a mentor időszakból, és ugyanígy az első dicséret is, amit tudom, hogy a legőszintébben, támogatásként mondtál...”

Kedves Péter! Örökké hiányozni fogsz! Egy vigasztalhat bennünket, hogy csatlakozol ahhoz az égi szerkesztőségez, ahol Kádár Péter, Jusztin Tibor, Péntek Sanyi, Szabó Péter, Veizer Tamás és Gombkötő Gábor is vár rád. Nyugodj békében!