A tatabányai bolhapiacon még női mézet is vehetünk

– Ez mindent darál, úgy tessék nézni! – szól egy nyugdíjas reménybeli vásárlóhoz Tibor. A hölgy épp egy konyhai robotgépet mustrált szakértő szemekkel. Tibor portékáinak nagy részét azonban nem a konyhai gépek tették ki.

– A gyerek felesleges, megunt holmijait hozzuk el hétről hétre. A képregények és a szakácskönyvek fogynak legjobban, utóbbiakat elsősorban az idősebbek viszik – magyarázta. Hozzátette: a gyerkőc is „besegít”, a befolyt összeg pedig őt illeti, zsebpénzként megkapja.

Kicsit odébb Józsefbe botlunk, aki szerszámokat, műszaki cikkeket árul. Egy fiatalember épp a sztereóhangfalak ára felől érdeklődik, majd azt mondja, még visszanéz. 2020-ban élve elsőre tán talányosnak tűnik, vajon ki vásárolhat tíz-tizenöt évvel ezelőtti nyomógombos telefonokat, aztán rádöbbenek: a retró hódít és a kígyós játék is még népszerű tán…

A csarnokba betérve egy idősebb úrra leszek figyelmes. Mint megtudom, István Csepelről jön minden áldott héten Tatabányára, patinás érméivel egyetemben.

– A magyar pénzeket keresik leginkább, profi gyűjtőkkel is találkozom. Nyugdíj-kiegészítésnek nem rossz üzlet – fogalmaz. Hamarosan érkezik is egy férfi, az egyik érmét forgatja, nézegeti. Kérdésemre, miszerint ő is gyűjtő-e, azt válaszolja, hogy inkább csak úgy csinál, mintha az lenne.

A tatabányai vásárban persze nemcsak hasznos (és kevéssé hasznos) holmikra lehet szert tenni, de mindemellett hódolhatunk gasztronómiai élvezeteknek is. Edit például a szomszéd megyéből, Szárról hozza saját mézeit hétről hétre.

– A vegyes virágméz szépen fogy, de ma például az akác a sláger – mondta lapunknak. Igazi kuriózum náluk a bíborhereméz, amelyet – mint megtudtunk tőle – „női mézként” tartanak számon, ugyanis ösztrogénstabilizációs hatása is van.

A női méz után a férfiak nagy kedvencének számító lacipecsenyézők felé veszem az irányt. Elég csak az illatok után mennem, máris látom a sort. Kivárom, ebédre jólesik a sült oldalas a munka után…