Kézisek kézise: az évezred első évtizede még a sikerkorszak része

Az olimpiai ezüstéremmel és Európa-bajnoki aranyéremmel záruló 2000-es év után a következő két év két világeseményein Mocsai Lajos csapata továbbra is meghatározó tényező volt a nemzetközi mezőnyben. Kökény Bea ugyan 2000-ben a válogatottól elköszönt, de így sem volt hiány sztárokból: Pálinger Katalin, Farkas Ágnes, Pádár Ildikó. Radulovics Bojana. S hozzájuk felnőtt Görbicz Anita.

A 2001-es vb és a 2002-es Eb is ötödik helyezéssel zárult. Előbbire az akkor 18 éves Görbicz még nem utazhatott el, azonban az ezüstéremmel záruló junior vb-n nyújtott teljesítménye után a 2002-es Eb-keretből már nem lehetett kihagyni. Radulovics gyermekáldás miatt nem tarthatott Dániába a csapattal, Farkas Ágnes viszont ott volt, és 1994 után másodszor is a kontinensviadal gólkirálynője lett.

Következett a 2003-as horvátországi vb, ahol a mieink a Sydney-hez hasonló forgatókönyvvel veszítették el a franciák elleni döntőt, avagy – pozitívabb aspektusból nézve – nyertek ezüstérmet. A zágrábi döntő 53. percében még 25–18-ra vezettünk, aztán jött a dráma… Döntetlenre rontottuk a meccset, sőt a hosszabbításban el is vesztettük. Egy perccel a rendes játékidő vége előtt, kétgólos magyar előnynél a játékvezetők lépéshibára hivatkozva érvénytelenítették Görbicz gólját.

A vb-ezüst azt jelentette, hogy a magyar csapat kijutott a 2004-es athéni olimpiára, ahol a negyeddöntőben ismét a franciák állták csapatunk útját.

Sovány vigasz, hogy csakúgy, mint a vb-n, Radulovics Bojana lett a gólkirálynő. Aztán az Athén utáni, hazai rendezésű – nekünk bronzérmes – Eb-n ismét…

Időközben átalakult a válogatott, s Görbicz kezébe került a karmesteri pálca. 2005-ben már nem Farkas és Radulovics játszott a két oldalán, hanem Tóth Tímea és Mehlmann Ibolya. A szövetségi kapitány pedig a Ferencváros sikeredzője, Németh András lett.

A hazai Eb-hez hasonlóan bronzéremmel záruló szentpétervári világbajnokságon (2005) Görbicz ismét a torna legjobb irányítója lett, amit két évvel később újfent megismételt. Közben az ETO-val megszerezte első magyar bajnoki címét, és harmadszor is bejutott az EHF-kupa fináléjába. Nem véletlen, hogy 2005-ben megválasztották a világ legjobb kézilabdázójának.

A magyarok közül negyedikként, máig utolsóként. 1995-ben Kocsis Erzsébet, 2000-ben és 2003-ban Radulovics Bojana kapta meg az elismerést, 2004 legjobbja pedig az a Kulcsár Anita lett, aki nem sokkal megválasztása előtt tragikus autóbalesetben életét veszítette.

2008-ban a magyar olimpiai csapat baljós előjelekkel vágott neki az olimpiának. Görbicz Anita főzés közben leforrázta magát, ezért úgy tűnt, hogy a Németh András lemondása után a csapatot átvevő Hajdu János nem számíthat a vezérére.

Görbicz végül, hihetetlen akaraterőről tanúbizonyságot téve, égési sérülésekkel a lábujján is vállalta a szereplést, és végig fantasztikusan kézilabdázott a kínai fővárosban. Ami a férfiválogatottnak az Izland elleni 2012-es londoni negyeddöntő, az a nőknél a pekingi, Románia elleni 34–30-as siker: katarzist hozó diadal. Az érintett feleknek fájhat a legjobban, hogy a hátralévő két-két mérkőzésükből egyiket sem sikerült megnyerniük, így érem nélkül, a negyedik helyen zárták az olimpiát.

A fantasztikus egyéni teljesítmények és elismerések dacára Görbicznek csak nem akart összejönni az aranyérem nemzetközi szinten. Ez alól az ETO sem volt kivétel: nevelőegyesülete az irányító szereplése idején hat európai kupadöntőt is elveszített, míg végre győzni tudott. Aztán megérkezett a hőn áhított áttörés, 2013-ban a Bajnokok Ligája megnyerésével átszakadt a gát. A veszprémi sikert a budapesti négyes döntőkben további négy követte.

Görbicz Anita neve összeforrt a győri kézilabda felemelkedésével és azzal, hogy a Rába-partiak 2020-ban kétségtelenül a világ legprofibb női kézilabdacsapatának mondhatják magukat. Görbicz a BL történetének egyik legeredményesebb gólszerzőjévé vált, és a gólkirálynői címet is megnyerte két alkalommal.

Eközben a női válogatott nem tudta megőrizni helyét a közvetlen világelitben, lemaradt a 2012-es és a 2016-os olimpiáról is. Bár 2012-ben a magyar pályákon addig egészen elképzelhetetlen szemléletet meghonosító, majd rákbetegségben elhunyt norvég Karl Erik Böhn vezetésével Szerbiában még összejött egy Eb-bronzérem, azóta inkább az 5–12. hely a realitás a mieink számára. Ez nagyban magyarázható azzal, hogy most már nemcsak négy-öt éremesélyes válogatottat tartanak számon, hanem nyugodtan beszélhetünk tíz olyan együttesről, amelynek dobogós helyezése egyáltalán nem okoz komolyabb meglepetést.

Az elmúlt időszak nagy utánpótlássikerei felcsillantották a reményt, hogy a magyar lesz a 2020-as évek egyik meghatározó csapata.

A felnőtteknél Kim Rasmussen el is kezdte beépíteni a fiatalokat, akik a világ legjobb bajnokságává fejlődő NB I-ben egyre több játéklehetőséghez jutnak.

Rasmussent váltva most a Danyi Gábor, Elek Gábor párosra vár a következő feladat: két sikertelen kvalifikáció után kivezetni Tokióba a válogatottat, hogy ezek a tehetségek értékes tapasztalatokat szerezzenek az előttünk álló évtizedre.