Foci-Eb 2020

2021.07.09. 15:14

Nincs, aki eldöntse a kiélezett meccseket – Szélesi Zoltán

Hihetetlen mentális erő jellemezte az Európa-bajnokságon pályára lépő játékosokat, a kiemelkedő egyéni teljesítmények mégis hiányoznak a tornáról.

BABJÁK BENCE, NAGY ZSOLT

Vasárnap véget ér az Európa-bajnokság, a 2018-as világbajnokság óta az első jelentős válogatott torna, amely felvonultatta a földrész labdarúgókrémjét. A szurkolók számos felejthetetlen pillanattal gazdagodtak, de csalódottak is lehetnek. A torna jellegzetessége a sok öngól, valamint a klasszisok visszafogott teljesítménye és az új sztárok felbukkanásának hiánya lett, miközben számos kieséses párharc a csapatok túlzott óvatossága miatt nem dőlt el a rendes játékidőben. A döntő ennek ellenére új korszak kezdetét jelentheti.

NEM VILLOGTAK A KLASSZISOK, MARADT A HOSSZABBÍTÁS

Az utóbbi évek nagy tornáin a kieséses szakaszra fordulva számos kritika érte a válogatottakat, amiért a túl óvatos, kevés kockázatot vállaló futballt helyezték előtérbe, és a szurkolóknak élvezhetetlen, kevés gólos mérkőzésekkel araszoltak előre. Azt nem állíthatjuk, hogy a mostani tornán ugyanez a helyzet, ettől függetlenül tény, a nyolcaddöntőtől kezdve eddig hét mérkőzésen volt szükség a kétszer tizenöt perces hosszabbításra vagy a tizenegyesekre, hogy eldőljön, melyik válogatott léphet a következő körbe.

A világbajnokságon 1986-ban vezették be a nyolcaddöntőt, az azóta rendezett viadalokon csupán egyszer, 1990-ben volt magasabb ez a szám. Akkor nyolc találkozó ért véget döntetlennel a kieséses szakaszban, míg a 2014-es tornán – mint most – hét meccsen túlóráztak a csapatok (a 2016-os Eb-n ez ötször fordult elő).

„Az egyik ok talán az lehet, hogy nincs olyan válogatott, amely a nyolcaddöntőtől kezdve felfelé lóg ki a mezőnyből – mondta lapunknak a 28-szoros válogatott Szélesi Zoltán.  – Kevés olyan meccset rendeztek, amelyen az egyik csapat toronymagas esélyesnek számított, közel azonos szintű együttesek gyűrték egymást, és ilyenkor nagyobb az esélye, hogy nem bírnak egymással. A másik ok a nagy sztárok visszafogott teljesítménye. A mostani Eb-n több futballista is megbízható teljesítményt nyújt, de a torna első számú csillagát nehéz lenne megnevezni. Márpedig ha elmaradnak az egyéni villanások, nincs, aki eldöntse a kiélezett meccseket. Az igazán nagy nevek is visszafogottabban teljesítettek, Cristiano Ronaldónak ezúttal csak felvillanásai voltak, a klubjában szenzációsan futballozó Kylian Mbappé egyetlen gólt sem szerzett, és a BL-döntő hőse, Kai Havertz sem most tette le a névjegyét válogatott szinten. Korábban több olyan klasszis volt, aki a kiélezett pillanatokban főszereplővé lépett elő, most a többségük átlagosan teljesített.”

Az idei Eb-n a csapategység valóban legyőzte az egyéni kvalitást, ám a késő éjszakába nyúló összecsapásokon a túl korai örömnek – Franciaország és Spanyolország egyaránt 3–1-es vezetésről végzett 3–3-as döntetlenre a nyolcaddöntőben – és a taktikának is megvolt a maga szerepe. A korábbi tornákkal ellentétben ezúttal támadóbb felfogásban léptek pályára a csapatok, ám ha döntetlenre állt a meccs, a 75-80. perc körül egyre inkább érezni lehetett, egy fokozattal visszakapcsoltak.

„Mentálisan elképesztően erős csapatok versenyeztek az Eb-n, a játékosok többsége sohasem adta fel – folytatta az U17-es válogatott szövetségi edzője.  – Beszélhetünk a zsúfolt idényről, a Covidról, a negyed- és félházas meccsekről, de Svájc és Horvátország sem tudott volna kétgólos hátrányból egyenlíteni, ha nincs meg bennük a mentális erő. De említhetnénk a szerdai elődöntőt is, a kétszer tizenöt perces hosszabbítás második felében Dánia kilenc mezőnyjátékossal ment előre a Wembleyben Anglia ellen, ameddig bírta erővel. A mostani Eb-n időnként percek alatt változott a meccs képe. Megesett, hogy az egyik csapat játékosai nyugodtak meg túl hamar, máskor a túlzott rotálás ütött vissza, vagy éppen a cserék után vált sebezhetővé az addig stabil védelem. A védekezését egyébként minden együttes tökéletesen megszervezte, több csapat öt hátvéddel állt fel, és ha a játékosok többsége a labda mögött helyezkedik, és lezárja a területet, nagyon nehéz eljutni a kapuig. Általánosságban viszont én sem mondanám, hogy védekező szellemben játszottak a csapatok. Az együttes stílusát a szövetségi kapitány szabja meg, márpedig minden szakvezetőnek más elképzelése van a futballról. A labdát nyolcvan százalékban birtokló Spanyolország nyilván nem ugyanazért játszott hosszabbításos meccseket, amiért a mélyen védekező és gyors ellentámadásokra alapozó Olaszország.”

ÖNGÓLOK SOHASEM LÁTOTT MENNYISÉGBEN

Az Anglia–Dánia (2–1) elődöntőben tizenegyre nőtt az Európa-bajnokságon szerzett öngólok száma, az angolok ugyanis Simon Kjaer rosszul kiszámított becsúszásának köszönhették egyenlítő találatukat. A dán középhátvédet valamennyire felmentheti, hogy a mögötte érkező és amúgy látványos műesést bemutató Raheem Sterling jó eséllyel úgyis a kapuba rúgta volna a labdát, a tényeken azonban ez nem változtat. Az Európa-bajnokságok történetében most született messze a legtöbb öngól, kettővel több, mint az eddigi tornákon összesen. Az az eddig példa nélküli eset is előfordult, hogy egy mérkőzésen egy csapat kétszer talált a saját kapujába: Németország ellen a portugál Rúben Dias és Raphaël Guerreiro, Spanyolország ellen a szlovák Martin Dúbravka és Juraj Kucka vitte véghez a „bravúrt”. A torna legemlékezetesebb öngólja is a szlovák kapushoz kötődik: a lécről magasba pattantó, majd a kapu elé visszahulló labdát szögletre akarta ütni, de a saját kapujába paskolta – Dúbravkát felmentve feltételezzük, elvakította a szemébe tűző nap.

Az öngólok a torna kieséses szakaszában sem maradtak el. A nyolcaddöntőben Pedri 45 méteres hazaadását nézte el Unai Simón, s hozta előnybe Horvátországot, a negyeddöntőben Denis Zakaria tette bele a lábát Jordi Alba lövésébe, és juttatta a labdát akaratán kívül a svájci kapuba, az elődöntőben pedig Kjaer hibázott, és egyenlített Anglia. A csoportkörben nyolc, a kieséses szakaszban három öngól esett, és a szenvedő fél egyetlen kivétellel el is veszítette a mérkőzést. A sort a spanyolok törték meg, a horvátoknak ajándékozott nyolcaddöntőbeli gólt követően a rendes játékidő döntetlennel ért véget, majd a hosszabbításban 5–3-ra nyertek. Arra a kérdésre, mégis mi történik ezen a tornán, nehéz felelni, a legjobban talán az a teória tartja magát, amely szerint a játékosok mentálisan kimerültek a járványhelyzet miatt meglehetősen speciális körülmények között zajló idény végére.

VÉGET ÉRHET A DÉL-EURÓPAI NEMZETEK URALMA

Amióta a 2004-es Európa-bajnokságot Görögország megnyerte, nem történt nagy meglepetés a kontinensviadalok döntőjében. A következő két tornán Spanyolország diadalmaskodott, míg 2016-ban Portugália. A dél-európai nemzetek hegemóniája már több mint 12 éve tart, és tovább folytatódhat, ha a vasárnapi döntőben Olaszország legyőzi Angliát. A siker kulcsa a jó formában lévő topjátékosokban és a taktikában keresendő. A 2000-es évek második felétől a spanyolok által képviselt tiki-taka volt az uralkodó stílus, a labdabirtoklásra, sok rövid passzra épülő játékot mind a Barcelona, mind a részben a katalánok sztárjaira épülő válogatott tökélyre fejlesztette. A változást nagyjából a Bayern München 2013-as triplázásától (bajnoki cím, a Német Kupa és a Bajnokok Ligája megnyerése), valamint a német válogatott 2014-es világbajnokságon aratott győzelmétől lehet datálni, ezt követően az erőfutball és az úgynevezett gegenpressing, azaz a labdavesztés utáni erőteljes letámadás kezdett Európa-szerte elterjedni, és a jelenlegi modern futball alapját is az erre épülő játékrendszer képezi. Minden nemzet a saját stílusát megtartva próbál alkalmazkodni a kor elvárásaihoz, amiből a 2016-os Eb-n Cristiano Ronaldónak és az érte tűzbe menő csapatának köszönhetően a portugálok jöttek ki a legjobban, a 2018-as vb-n pedig Franciaország ért a csúcsra.

Az idei kontinensviadal döntősei főként a szövetségi kapitányok áldozatos munkájának köszönhetik a sikert. Gareth Southgate és Roberto Mancini is éveket szánt rá, hogy csapatával begyakorolja a látványos támadójáték helyett stabil védekezésre épülő taktikáját, aminek sikerét mutatja, hogy az olaszok 33 mérkőzés óta veretlenek, az angolok pedig a torna eddigi hat mérkőzésén csak egy gólt kaptak. A vasárnapi döntőben vitathatatlanul a torna két legjobb formában lévő együttese találkozik, és számos tanulságot lehet majd levonni abból is, hogy ki örül a végén.

EB 2020, AZ EGYENES KIESÉSES SZAKASZ

NYOLCADDÖNTŐ

Június 26., szombat, 18.00

Amszterdam

Wales–Dánia

Június 26., szombat, 21.00

London

Olaszország–Ausztria

Június 27., vasárnap, 18.00

Budapest

Hollandia–Csehország

Június 27., vasárnap, 21.00

Sevilla

Belgium–Portugália

Június 28., hétfő, 18.00

Koppenhága

Horvátország–Spanyolország

Június 28., hétfő, 21.00

Bukarest

Franciaország–Svájc

Június 29., kedd, 18.00

London

Anglia–Németország

Június 29., kedd, 21.00

Glasgow

Svédország–Ukrajna

NEGYEDDÖNTŐ

Július 2., péntek, 18.00

Szentpétervár

Svájc–Spanyolország

Július 2., péntek, 21.00

München

Belgium–Olaszország

Július 3., szombat, 18.00

Baki

Csehország–Dánia

Július 3., szombat, 21.00

Róma

Ukrajna–Anglia

ELŐDÖNTŐ

Július 6., kedd, 21.00

London

Olaszország–Spanyolország

Július 7., szerda, 21.00

London

Anglia–Dánia

DÖNTŐ

Július 11., vasárnap, 21.00

London

Olaszország–Anglia

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!