A személyiség színei

Nem kell auralátónak lenni ahhoz, hogy beleláthassunk mások lelkébe. Elég, ha megismerkedés után kifaggatjuk a kedvenc színeiről. Ugyanis a színek kódnyelve nagyon egységes és meghatározó.

Mindennapi életünkben a színek legtöbbször természeti jelenségekhez kötődnek. A kék mindig a tengert, az eget, a látóhatárt idézi, a zöld a természetet, a megújulást, a vörös az életet, a haragot, a vért, a forradalmat.

Aki egy nehéz nap délutánján úgy érzi, nem tud még pihenni, legalábbis nem a lakásban, az sétálni indul, és közben nem is sejti, hogy ezt azért teszi, mert a szervezete a zöld színre vágyik. Park, erdő, domboldal vagy folyópart hívja. Viszont ha a környezetében sok a vörös, a narancsszínű vagy a sárga, akkor feltöltődik energiával, s ilyenkor még a munka is könnyebben megy, mert ezek a színek a tevékenységre hatnak pozitívan.

Ősi szimbolikus jelentés

Már az ókorban ismerték – igaz, nem sokan és nem mindenhol – a kromoterápiát, a színek gyógyító hatását. Az ehhez készült elmélet hívei állítják: a szervezetnek sok egyéb mellett mindig a megfelelő színre van szüksége a normális működéshez. Az őskorban a halottat azért festették vörösre, mert hitték, hogy az „élet színétől” újraéled. Úgy gondolták, minden embernek meg kell kapnia bizonyos „színadagot”, és akkor nem lehet nagyobb baja.

A színek szimbolikus jelentése összefügg az emberi pszichikumra kifejtett hatásukkal. A szerelmes azért piros rózsával üzeni meg érzelmeit, mert ez a szenvedély jelképe. Ugyanakkor a vörös izgat is, gerjeszti a nemi vágyat. Nem véletlen, hogy évszázadokon keresztül vörös inget viseltek a prostituáltak. (A híres El Greco-festményen, a Szent család című képen bűnbánó Magdolna, a bűnös nő lángoló vörös leplet von lehajtott fejére.)

A színekben rengeteg hangulatkeltő elem rejlik. Az egyik derűt, örömet, a másik nyugalmat, áhítatot, a harmadik bánatot ébreszt. Van Gogh azt írta: „A kávéház olyan hely, ahol megbolondulhat az ember és bűnöket követhet el.”  Ezt a hangulatot próbálja érzékeltetni a vérvörös és a sötét borvörös színnel, meg a zöld ellentétével. „Mindez valami izzó alvilági légkört fejez ki, valami sápadt borzalmat” – írja a művész.
Mindenki ismer olyan embert, aki tarkán, színekben gazdagon öltözik és olyat is, aki épp ellenkezőleg, egy vagy két egyszerű színt kedvel csak öltözködésében, és ezen hosszú évtizedeken át nem változtat. A szakértők kétféle magyarázatot találtak a jelenségre. Az egyik szerint azok nem kedvelik a színeket, akik gyermekként meglehetősen sivár, egyszínű világban éltek. Mások viszont alaposan megjegyezték a gyermekkori játékok, vagy a táj színét, ahol felnőttek.
A másik magyarázat a színek jelképrendszerével függ össze. Sok ember, különösen a nők öntudatlanul is lelkiállapotukhoz illesztik a ruhájuk, lakásuk színvilágát. Aki alapjában rosszkedvű, szívesebben hord szürkét vagy feketét.

A VÖRÖS az élet színe. Az élettel teli, kirobbanóan szép emberek és az élet örömeit kedvelők a pirosért rajonganak. Nem véletlen, hogy az autógyárak néhány sportkocsit eleve piros színben gyártanak.
A pszichológusok hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy a lobbanékony természetű emberek (és a 14-18 éves fiatalok) nagyon kedvelik a vöröset. A tizenévesek hangulata a legváltozóbb, ők az egész világgal szemben állnak, mindenkivel harcba szállnak. Érzelmük ekkor teljesedik ki, rajongásuk mindinkább a másik nem felé fordul. Dacolnak a szüleikkel, a tanáraikban ellenfelet látnak.
Aki a vöröset kékkel együtt választja, az többnyire ingerlékeny, idegileg labilis.
A vöröset-zöldet együtt választók körében sok a nyugtalan álmú, a rossz alvó.

A KÉK évezredek óta a végtelenség jelképe. Az egyiptomi sírokban sok kék kőből faragott amulettet találtak – a lélek halhatatlanságának szimbólumaként.
A világos, hideg kéket elsősorban a lányok kedvelik (fiúk szinte alig válaszatják), vagyis ez a szín női tulajdonságokat hordoz. Könnyed, finomsága kilendít a rohanó élet zsivajából, csendet, nyugalmat áraszt. Kedvelői kitartóak a munkában, hűek az eszméikhez, még akkor is, ha ebből hátrányuk származik. Nehezen befolyásolhatóak, inkább ők győznek meg másokat. Nagyon szeretnek vitatkozni. Fontos számukra, hogy a környezetük jó véleménnyel legyen róluk.
A sötét, meleg kék és az ultramarin kedvelője egyszerre helyt tud állni a családban és a társadalomban is.
A világoskéket zölddel együtt szeretők többnyire skizofréniások. Ahogy Csontváry és Van Gogh képein sem véletlen e két szín állandó együttes megjelenése. Van Gogh még az Önarcképének hátteréül is a világos kékeszöldet választotta, pedig szenvedélyes festő volt. Végül elmegyógyintézetben fejezte be az életét (és ott is a kékeszölddel nyugtatta idegeit). 
Aki a meleg sötétkéket vörössel együtt kedveli, az a lelke mélyén örökké attól fél, hogy nem tud valamit elvégezni. Hangulata gyakran változik, hol nagyon aktív, hol meg semmi nem érdekli. Nem szívesen barátkozik.

A SÁRGA a Nap színe. Világosságot, meleget áraszt. Kedvelői szívesen sportolnak, mozgásigényük óriási. Lelkesedésük azonban szalmaláng. Vonzódnak a látványos dolgokhoz, szeretik a feltűnést, mindig tetszeni akarnak.

A NARANCSSZÍN kedvelőinek többsége sport- és zenerajongó. Az élet könnyebbik oldalát keresik. Követik a divatot, könnyed formaalakítók. Nem látják meg a lényeget, nem is igen törekszenek annak megismerésére. Minden tekintetben kiegyensúlyozottak, nyugodtak, de nem kitartóak.

A DRAPP „felnőtt” szín, gyerekek alig választják. Aki kedveli, az lendületes, önálló egyéniség. Művelt, és nagyon büszke a jó tulajdonságaira.

A MUSTÁRSZÍN kedvelője aggályos, csüggedő típus. Hiába jó felfogású, mindig háttérbe szorul, mert „élhetetlen”. Érzelmeit nem tudja kifejezni, és bizalmatlansága miatt a feléje nyújtott baráti jobbot sem képes elfogadni.

A BARNA nagyon kevesek kedvence. Az emberek többségében inkább kellemetlen, nyugtalanító hatást vált ki. Akinek tetszik, az kritikus hajlamú, zárkózott, bátortalan. Kevés a barátja, környezete különcnek tartja. RagaszkodIk a tradíciókhoz. (Érdekes megfigyelés, hogy leginkább a Bak jegyűek kedvence.)

A BORDÓ sem igazán közkedvelt. Aki választja, rapszodikus, hangulata irányítja, rendetlen, feledékeny. Idejét, energiáját, pénzét képtelen beosztani. Kitűnő művészi hajlammal rendelkezik, de képességét csak ritkán használja ki. Rendszeres pontosságot kívánó munkára alkalmatlan.

A TÉGLAVÖRÖS a vörösnek tompított, más színekkel kevert, közömbös árnyalata. A mögötte álló karakterek is ilyen tulajdonságokat mutatnak: érzelmileg közömbösek. Fáradékonyak, a szellemi munka rövid idő alatt kimeríti őket. Bár nem igazán tehetségesek, mégis szívesen szerepelnének.
A vöröset téglavörössel együtt választók erőszakosak és harciasak. Materiális beállítottságúak, színészi hajlammal és gyűjtögető szenvedéllyel.

A ZÖLD színt szeretők csöndesek, környezetükkel szemben igénytelenek. Ezzel szemben szinte olthatatlan a kultúra iránti vágyuk, jó előadók, írásban is nagyszerűen tudják kifejezni magukat. Ítélőképességük kiváló.

A RÓZSASZÍN a fiatalok kedvence. Akik választják, alkalmazkodnak a közösségi szabályokhoz, tevékenyen részt vállalnak a közösségi munkában.
 
A LILA a hétköznapokban az öregség színe, a szomorúság jelképe. Ám akinek ez a kedvenc színe, az tele van tudásvággyal, vonzódik a misztikához, és rendkívül érzékenyen reagál mások hangulatváltozásaira. Kitűnő médium lehet.

A FEHÉR valójában nem önálló szín: a színskála valamennyi színének együttes megjelenése. Kedvelői sokoldalúak, de egyedül kevésbé boldogulnak az életben, kell valaki, aki „kibontja” színes egyéniségüket, a bennük rejlő tehetséget, különben elkallódnak.

A FEKETE az összes színt magában foglalja, de már nem bontható fel, mint a fehér. Aki tetszőnek találja, annak igen szűk az érzelmi skálája, megfáradt, kiégett, elfásult.

A SZÜRKE a fehér és a fekete keveréke. Aki választja, csöppet sem szürke egyéniség, bár egyfajta önbizalomhiányra utal. A világosszürkét választók depresszióra hajlamosak, és nem tudnak élni az élet kínálta lehetőségekkel. A sötétszürke kedvelői akarnoksággal, kíméletlen céltudatossággal leplezik belső bizonytalanságukat.

A színek gyógyító ereje

Korunk lélekgyógyászai már figyelembe veszik munkájuk során a színek hatását is, ha magyarázni nem is tudják, hogy az egyik miért okoz fájdalmat, míg a másik megnyugvást. A lényeg, hogy kedvezően befolyásolja a gyógyulást.
Az egészség megőrzését a barátságos színek szolgálják. A betegnek ajánlott színes lámpákkal világított helyiségben tartózkodnia, főképp a sötét téli délutánokon, illetve este és éjszaka. Naponta egyszer legalább tizenöt percig legyen barátságos színt árasztó lámpa alatt, a többi időben a normális sárgás belső világítás ajánlatos.
A vörös a vér betegségeinél, a tüdő, a szív, az izmok bajánál segíthet, de az alkoholbetegek gyógyításában is jelentős szerepet kap.
A narancsszín a vesebetegségnél, az izmok túlhajtottságából eredő kóroknál hat kedvezően.
A sárga javítja az emésztést, csökkenti a kóros anyagcsere-folyamatból eredő károsodást. Használ az asztma és a cukorbaj, illetve depresszió esetén is. Vörössel felváltva a sárgát alkalmazzák bénulásoknál.
A zöld csökkenti a vérnyomást. Erősíti a bőrt és a csontokat, de álmatlanság esetén is ajánlatos.
A kék csökkenti az étvágyat, és sikerrel vetik be szívideg-panaszoknál. Ugyancsak jó a pajzsmirigy-túlműködésre is. Baktériumölő hatását is felfedezték a szakemberek, ezért ajánlják torokgyulladás enyhítésére.
A lila szembetegségeknél, orr- és fülbántalmaknál használható. Csökkenti a száraz köhögést és megszünteti a belek szabálytalan működését.

Ez a cikk a Kiskegyed Astronet Horoszkópban jelent meg. További érdekes olvasnivalót, horoszkópot, sztárokról szóló cikkeket a lapban találsz.