Sikeres legyek, vagy szerelmes?

Okosak, szépek, sikeresek – biztosan bármelyik férfit megkaphatják… - gondolhatnánk. Nos, ez egyáltalán nem így van. A férfiaknak valahogy nem imponál a női siker.

Ahogy a világ változik, és a nők majdnem ugyanakkora eséllyel indulnak egy munkahelyen vagy vállalkozásban, mint a férfiak, bizony kiderül: mi is vagyunk olyan jók a tervezésben, a döntéshozatalban, mint az ellenkező nem. És miért is fogná vissza magát az, akinek álmai vannak, ötletei, és még a megvalósításban is sikeres? Nos, talán azért, mert ez egy darabig örömöt és kielégülést okoz, ám aztán veszettül elkezd hiányozni az a társ, akivel mindezt megoszthatnánk. Márpedig ha egyre sikeresebbek és egyre magabiztosabbak vagyunk, a másik felünk megtalálásának esélye nőttön csökken.

Miért vannak egyedül a sikeres nők?

A kézenfekvő ok: mert sokat dolgoznak. Ez azonban magyarázatnak igen gyenge, hiszen sok kevésbé sikeres nő is sokat dolgozik, sőt, a férfiak ugyanúgy sokat dolgoznak – mégis elvétve okoz ez számukra gondot a társkeresésben. Tény, hogy hagyományosan a nő dolga otthon főzőcskézni, míg a kedves befejezi a csakmégeztazegytárgyalást, esetleg túlórázik egy projekt hajrájában. Ugyanakkor ez ma már különösebben senkit nem érdekel – a sikeres nőt legalább is biztos nem. Tudniillik ő is inkább tárgyal még egyet, és fél órával eltolja az esti asztalfoglalást…


A magyarázat valami egész másban keresendő. Régen a nők úgy nőttek fel, hogy szolgáltak – a szó legnemesebb értelmében. Azt tanulták, hogyan menedzseljék a családi fészket, és hogyan legyenek hű, stabil és biztonságos hátország a férfi számára. Bár szép feladat (és nem is könnyű), mára sok helyen kiment a divatból. A nők több lehetőséget – valamint vérszemet – kaptak, és önálló jogon, maguknak, magukért kezdtek el gondolkodni. És megszületett a huszonegyedik századi prototípus: saját, önállóan elért egzisztencia, saját vállalkozás(ok), saját baráti kör, saját szabadidő, saját hálószoba, saját napirend, saját szabályok. Nem jobb és nem rosszabb, mint az a nő, aki inkább elsősorban feleség és anya szeretne lenni, egyéb önmegvalósító célok nélkül. Egyszerűen más.

És bármennyire is vágyik arra, hogy kapcsolatban éljen és családot alapítson, a férfiak márpedig megijednek tőle. Hogy is lehetne óvni és védeni, kiszolgálni és babusgatni valakit, aki minderre nem szorul rá? – gondolják a férfiak. Közben fogalmuk sincs, hogy az ilyen nőnek van a legnagyobb szüksége arra, hogy végre valaki igazán megölelje, és egy kicsit kiengedhessen, és végre nő lehessen. Legalább esténként.

Egy szoknya, egy nadrág

Aki sikeres, az óhatatlanul rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal, amik megkülönböztetik az átlagtól. Magabiztos, határozott, képes gyorsan átlátni helyzeteket és döntéseket hozni, képes másokat irányítani, és kitartóan haladni egy cél felé. Sőt, a célok kitűzése valószínűleg lételeme. Ezek pedig olyan tulajdonságok, amikkel a potenciális partnernek versenyezni kell – és ők azt nem szeretik. Végül is a férfi dolga, hogy határozott legyen, hogy végső döntéseket hozzon meg, és hogy a nagy képet kigondolja. De hol marad az ő játéktere, ha egyszer a nő is képes minderre, sőt, megvannak a saját elképzelései? Érthető, hogy a hímnem nem rajong az olyan felállásért, ahol lépten-nyomon alkalmazkodnia kell…
Mit tegyen hát a nő, ha élvezi a munkáját és a saját életét, ugyanakkor nem élvezi, hogy mindezt egyedül teszi? Az egyik megoldás, hogy mérlegre teszi az életének különböző területeit. Végiggondolja, mit ért el eddig, és vajon képes-e váltani. Képes-e egy kicsit visszavenni az önmegvalósításból, és átadni valakinek a stafétát – például egy férfinak, aki ezt örömmel tenné. A különböző életszakaszokban más és más dolgok a fontosak, és néha be kell látni: egyszerre mindent nem lehet. Helyet kell csinálni a társnak az életünkben - nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Ez nem áldozat, ez nézőpontváltás – és sokszor a kulcs a boldogsághoz.

A másik megoldás, hogy addig keres, míg megtalálja a párját férfiban. Egy nő csak addig hordja a nadrágot – legyen bármilyen sikeres vagy határozott is -, amíg azt nincs kire ráadni. Abban a pillanatban, ahogy olyan valakire bukkan, akit képes csodálni és tisztelni, aki hozzá hasonlóan gondolkodik és hasonló kvalitásokkal bír, egyből helyrebillen a mérleg nyelve. A nőt tudniillik a férfi teszi nővé. És ha egy férfinak elég önbizalma van ahhoz, hogy ne bátortalanítsa el egy határozott és sikeres nő, valamint egyenrangú társat keres, és nem hátországot, máris megszületett az eszményi párosítás. Senki nem állítja, hogy könnyű ilyenre bukkanni. De ha hiszünk benne, hogy létezik, akkor az úgy is van.

-->