Lehet, hogy veszélyben van a gyerekem?

Harmincöt éves vagyok, a feleségem harminc. Helyes, kedves, művelt nő, és biztos vagyok abban, hogy akármilyen bolond dolgai vannak is, alapvetően nem rosszindulatú. Huszonhét éves voltam, amikor feleségül kértem, és állíthatom, hogy nem tudtam volna másként dönteni, mert a nőiességével, kisugárzásával, szépségével teljesen elvette az eszemet.

A mézeshetek hamar elrepültek, és nekem maradt a nagyon csinos, bár nagyon nehéz természetű feleségem. Anna egy hisztérika. Úgy váltogatják egymást a hangulatai, hogy már ő sem tudja követni. Egyik pillanatban kedves, nyugodt, bújós, folyton csókolgat meg ölelget és az óhajaimat lesi. A másik pillanatban, minden átmenet nélkül egy hárpia lesz és csapkod, kiabál, minden szemétnek elmond. Még a családomat is agyon szapulja. Az édesanyámat már ezerszer elmondta mindennek, nem akarnám szószerint idézni, a húgom szerinte egy ócska ribanc, az apám pipogya ..., hagy ne mondjam meg, micsoda. Az a rögeszméje, hogy az anyám körmönfont módon el akarja érni, hogy elváljak, és a kislányunkat is elvegyem tőle. Ezek a gondolatok nem tudom, hogy születnek a fejében, nem kell hozzájuk sok apropó, elég, ha meghallja, hogy épp az anyámmal vagy bármelyik családtagommal beszélek telefonon, akár egy csöpögő csapról. Összeesküvés elméletet lát mindenben, múltkor még abba is belekötött, hogy miért fehér kenyeret hoztam barna helyett, biztosan így akarom elérni, hogy meghízzon, és akkor könnyebb szívvel elhagyhatom majd. A vádjaiban nincs logika, nincs alapjuk, csak úgy ömlenek belőle minden ok és előzmény nélkül, parttalanul.

A terhesség első néhány hónapjában már ő is belátta, hogy finoman szólva is instabil, és akkor a könyörgésemre megemlített ezt a nőgyógyászának. Az orvos megnyugtatta őt, aztán engem is, hogy nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a hangulatváltozásoknak, az ingadozó hormonszint okozza őket. Akkor elárultam az orvosnak, aki persze nem idegorvos, hogy a feleségem a terhesség előtt is nagyon ingatag volt, ha nem is ennyire. Erre barátian hátba veregetett, és viccesen azt mondta, a szép nők már csak ilyenek, szeszélyesek, törődjek bele.

Hát, nem tudom, akkor kénytelen voltam beletörődni, hiszen Anna a gyerekünket várta, és megelégedtem azzal, hogy szépen megiszogatta a nyugtatóteákat, amiket az orvos javasolt. De azóta egyre elviselhetetlenebb a helyzet, hiszen már ok sincs, amiért tűrjek. Ráadásul most már a gyerekünk a tét.

Péter történetének folytatását a nana.hu oldalon olvashatja! >>>