A kívánatos nő – férfiszemmel

Az amerikai kutatók erre is megkeresték a választ. Kutakodásuk eredménye: a férfiak egyáltalán nem ítélkeznek a nőkről olyan szigorúan, ahogy azt mi gondoljuk. Kiderült ugyanis – a tudományos módszerekkel végzett felmérés során -, hogy "a magazinokban, illetve reklámokban látható modellek"> nem hatják meg a férfiakat. Sőt! Az általános vélemény az volt, hogy „ezek a nők túl tökéletesek! Hibátlan az alakjuk, kifogástalan a bőrük, csodás a hajuk, művészi a sminkjük… Ők csak a szemnek szereznek örömöt. Megközelíthetetlenek. Feleségként, barátnőként szóba se jöhetnek!”

Íme néhány megszívlelendő megállapítás:

1. A gömbölyű még nem dagi!
A nők leginkább a zsírpárnáikkal nincsenek kibékülve. Pedig a férfiak (az anonim kérdőíveken bevallották) kifejezetten szeretik a kerekded formákat.

Az a nő, aki örökké kesereg az alakja miatt, két súlyos hibát is elkövet: az egyik, hogy elárulja: nem ismeri a partnere ízlését. A másik hiba, hogy annyit mondja, mondogatja saját hibáit, amíg a férfi lassacskán elhiszi: szerelme tárgya nem tökéletes, tehát jobb, ha másik után néz.

2. Az évek múlása sem tragédia!
Ahogy a férfi öregszik, úgy változik az elképzelése arról, mit is tart vonzónak, kívánatosnak a nőn. Az ötven körüli férfi elég bölcs ahhoz, hogy a húszéves lányokat csak látványnak, ne pedig lehetséges partnernek tekintse. (Hogy olykor efféle frigy mégis összejön, az többnyire a nagyra vágyó húszévesek bűne, mert elhitetik a férfival, hogy igenis őrá, a fiatalkára van szüksége, s mire szegény rájön, hogy rászedték, a fiatal már ott is hagyta.) A New Woman című magazinban több férfi is egybehangzóan úgy vélekedett, hogy a jól öltözött, ápolt, egyéni gondolkodású negyvenes nőt többre tartják, mint a vihogó, csinos ám butácska húszéveseket.
Az ötven fölötti férfinak nem az a legfontosabb, hogy a nő csinos, sokkal többre tartják az egyéniségét, intelligenciáját, személyiségét.

3. Az egyéniség értékálló
Ki ne ismerne olyan nőt, aki nem szép (legalább is nem az általánosan elfogadott módon), mégis kifejezetten van, a férfiak rajonganak érte. Csak akkor lehet ilyen vonzó a nő, ha érvényesülni hagyja az egyéniségét. Ehhez azonban ismernie kell önmagát. „Nem a súly, a magasság, a mellbőség vagy a csípőméret a lényeges, még a ruha vagy a viselkedés sem döntő – fogalmazták meg a felmérés résztvevői. Lehet vonzó az ártatlanul viselkedő, védelemre szoruló teremtés épp úgy, mint az öntudatos, kalandot szerető asszony – ha ez a viselkedés illik az egyéniségéhez, ha ez nála a természetes…

Tehát nem a tükör által nyújtott képen múlik, hogy sikere lesz-e a nőnek, hanem az egyéniségén, az önbizalmán, a mások iránti őszinte érdeklődésén. És ez vonatkozik nemcsak az állásvállalókra, hanem a társkeresőkre, a kapcsolatban élőkre is.

A felmérésben részt vett férfiak egybehangzó tanácsa a nőknek: