Az összefogásnak hála jutott el Budapestre egy Ukrajnából menekülő anya

A Magyar Tűzoltó Szövetség és a Budapesti Tűzoltó Szövetség a székely önkéntesekkel közösen segített a messziről érkezett bajba jutottakon. A kontra.hu cikkében megosztott egy megható történet anyai ösztönökről, nemzetek közötti összefogásról és bátorságról. Az ukrán anyuka, aki két kisgyermekével menekült el a háború elől Székelyföldön át Budapestre.

Mindenkinek úgy a legjobb, ha a magyarok testvéri egyetértésben, egy nemzetként működnek együtt, függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalán születtek és élik az életüket. Ebből az összhangból a szomszéd népek is sokat profitálhatnak. Már ha nem gördítenek akadályokat a magyar-magyar kapcsolatok elé.

Ezt az igazságot igazolja a kontra.hu szerint az a történet is, amely arról szól, hogy a székely önkéntes tűzoltók a magyarországi önkéntes tűzoltókkal összehangolt akció keretében egy 2 gyermekes anyukát mentettek át az ukrán-román határtól egészen Budapestig. A hölgy kijevi, a férje pedig hivatásos katona. Amikor kitört a háború, a férfit a frontra irányították, a fiatal anyuka pedig egyedül maradt 2 gyerekével az ukrán fővárosban. Amikor az oroszok zavaró közelségbe kerültek, pontosabban már a várost lőtték, akkor az anyuka úgy döntött, útra kelnek, hogy biztonságban tudhassa magát és a két gyermekét.

A hölgy elmondása szerint a háború sokkal szörnyűbb, mint ami a média tudósításaiból átjön. A szagokat, a hangzavart, a káoszt, az éjszakai fényeket, a szirénát, a rettegést és a bizonytalanságot képtelenség épp ésszel kibírni.

Az anyuka azonban nem is a saját egészségéért aggódott, sokkal inkább a két gyermekéért.

Ukrajnából az utóbbi 20 évben 10 millióan vándoroltak ki az Európai Unióba és Angliába dolgozni, a legtöbb családnak van valakije Nyugaton. A kijevi hölgy is így indult el. Budapesten élnek barátai, a szülei pedig Lengyelországban várták őket. A háborúban azonban egyáltalán nem könnyű közlekedni, pláne nem Ukrajnában, ahol békeidőben is egy valóságos tortúrát jelent eljutni az ország egyik pontjából a másikba. A kijevi hölgy 2 gyermekével végül 5 napon keresztül vándorolt, mire elérték Szeretvásárt, az Ukrajna és Románia közötti legnagyobb határátkelőt.

A Hargita Megyei Önkéntes Tűzoltók Szövetsége, a hivatásos román állománnyal karöltve éppen ezen az átkelési ponton teljesített szolgálatot. Négy 9 személyes mikrobusszal várta a székely csapat, hogy az arra alkalmas időpontban segítséget nyújtson az arra rászorulóknak. Hamarosan meg is kapták a kérést, hogy sokakkal együtt a fiatal anyukát is vigyék el Kolozsvárra. A hölgy ugyanis ekkor még azt mondta a határőröknek, hogy Kolozsvárra kell eljutnia.

Nem tudta, hogy a határ romániai oldalán éppen olyan emberek vannak szolgálatban, akiknek van némi fogalmuk arról, hogy Erdélyből hogyan vezet az út Budapestig.

A fiatal anyuka hátán egy hatalmas csomagot cipelt, karjában egy 1 éves és egy 3 éves gyermeket tartott.  A székely tűzoltók szíve is megesett a családon, így különös gondot viseltek arra, hogy család minél hamarabb eljusson Budapestre.

Éppen aznap egyeztettem a Budapesti Tűzoltó Egyesület elnökével, Kelemen Zsolt barátommal és bajtársammal, hogy a határokon átnyúló együttműködést indítunk, hogy a bajban lévőkön minél hatékonyabban segítsünk

– mesélte Albert Csaba, a Hargita Megyei Önkéntes Tűzoltók Egyesületének az elnöke.

A megegyezés pedig hamar húsba vágóan időszerűvé vált, Albert Csaba este már azzal a kéréssel hívta vissza budapesti bajtársát, hogy amennyiben van kapacitása a magyarországiaknak, segítsenek a család Magyarországra juttatásában.

A mi feladatunk Kolozsvárig szólt. De nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, hogy Kolozsváron otthagyjuk az ismeretlenben a két kisgyermeket az anyukájával

– mondta Albert Csaba.

A kérés megértő fülekre talált, Kelemen Zsolt csapatának Kisvárda közelében volt feladata, vállalták azonban, hogy bemennek Erdélybe segíteni. Végül egy zilahi MOL-benzinkúton találkozott a két magyar tűzoltócsapat, ahol az anyukát és a gyerekeket átadták a budapestieknek.

A szükség áldozatot kívánt

Egy kicsit mindenkinek többet kellett tennie az eredetileg tervezettnél, de a szükség megkívánta az áldozatot. Marosi Antal, a Magyar Önkéntes Tűzoltószövetség tagja mesélte el, hogy amikor átvették a családot, akkor a magyarországiak megdöbbenve látták, hogy a hölgy hátizsákjai nagyobbak és súlyosabbak voltak, mint ő maga. Látszott, hogy nagyon fáradtak, beszélgetni sem nagyon akartak.

A kisebbik gyermek, a karon ülő időnként panaszos hangon sírt, az anyukája szépen megvigasztalta. Nem kérte, hogy álljunk meg, nem kért inni, enni, neki az volt a fontos, hogy minél hamarabb maga mögött tudja az egész pokoljárást

– mesélte Marosi Antal.

Szerinte az anyuka elszántsága nagyon megragadó volt. A csapat a hölgy nevét sem tudta meg, csak a kijevi lányként emlegették, akit mindannyian nagyon tiszteltek az emberfeletti teljesítménye miatt. A család végül célba ért Budapesten, az egyik budai kerületben várták őket, majd autóba ültek, és elindultak az éjszakában. Néhány napot most a magyar fővárosban pihennek, amíg újra útra nem kelnek.

A Magyar Tűzoltó Szövetség és a Budapesti Tűzoltó Szövetség a székely önkéntesekkel közösen még sosem vettek részt ilyen akcióban. Képzésekben, felszerelések beszerzésében rendszeresen segítenek a székelyföldieken, ilyen fajta együttműködés azonban még nem volt korábban.

Nemrég jártam olyan kórházban, ahol esetenként még használatban vannak a Monarchia idejéből származó eszközök is. Ilyen helyzetben felszerelés, gyógyszer, minden hasznos lehet. Célzottan viszünk segítséget, amire éppen szükség van. A Katolikus Karitásszal közösen visszük majd ki a szállítmányt

– emelte ki Marosi Antal.

Borítókép: MTI / Nemes János