KEMMA

 A 11. Harckocsi hadosztály, és az 1986 után a jogutódokként megalakult 1. gépesített Hadtest, majd az 1. Katonai Kerületi Parancsnokság egykori katonái, honvédei, parancsnokai, és a 25. Klapka György Lövészdandárnál jelenleg is szolgálók együtt emlékeztek hazánk legnagyobb harckocsi kötelékére, megalakulásának ötvenedik évfordulóján.

Sárközi József nyugállományú ezredes, aki 28 évig szolgálat a 11. harckocsi hadosztálynál, így köszöntötte az emlékezőket: büszkék lehetnek rá, hogy ennél a parancsnokságnál, mondhatni elit alakulatnál szolgáltak, majd néma tiszteletadással adózott azok előtt, akik már nem élhettek meg ezt az ünnepséget.

  Koszorúzással tisztelegtek az elődök emléke előtt

Sándor Zsolt dandártábornok, a lövészdandár parancsnoka szerint felemelő tudni, hogy azokon a lépcsőkön, abba az irodába megy be nap mint nap, ahol és ahova elődei is. A hadosztály első tizenöt évéről Borsits László nyugállományú vezérezredes beszélt - mert az első két parancsnok, Bérces Emil és Darányi Miklós nem lehetett jelen.
Szóba került a Kennedy-Hruscsov találkozás után nyakunkba szakadt vasfüggöny, hogy a hadosztálynak 314 harckocsija is volt virágkorában.

A meleg rendezvényteremben már-már kedves anekdotának tűnt aGrecsko-féle gyakorlat is, amikor 1963. fagyos februárjában a magas rangú katonai vezetők fogadása helyett meglepetésszerűen egy cirka száz kilométeres menetre küldték ki az állományt.

A régi katonatársak örömmel üdvözölték egymást. Itt volt dr. Végh Ferenc nyugállományú vezérezredes, korábbi vezérkari főnök is, aki szintén harckocsizó volt annak idején. Takács Lajos a botjára támaszkodva mesélte: 1964-ben hivatásos katonaként lépett be először a tatai laktanyába. Akkor még a technika egy része is itt volt a laktanyán belül.

- Ott volt a tiszti telep, vele szemben meg a telephely, többek között tankokkal - magyarázta, majd elmesélte: pénztárosként talán nem is volt olyan katona az állományban, akivel nem találkozott. Minden bizonnyal az a Szombathelyi Ferenc is megfordult nála, aki meleg kézfogással, arccsókkal, és bajtársi lendülettel üdvözölte őt.

- 1971 és 1981 között szolgáltam itt. Gyönyörű világ volt ez. Olyan tiszti kar, mint itt, ritkán jön össze. Itt értem be én is. Vannak olyan épületek a laktanyában, amit még nem is láttam, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy ha összetalálkozunk a régi katonatársakkal, még mindig tudunk mosolyogni, mert az ember a lényeg - mondta, majd kezet nyújtott egy régi ismerősnek.

Papp Miklósné az I. Katonai Kerületben főtörzsőrmesterként az anyagi technikai hátteret biztosította társaival, míg férje előbb hadműveleti tiszt, majd törzsfőnök és parancsnokhelyettes volt. Mindketten 1987-től szolgáltak Tatán.

Huszár János dandártábornok, fehérvári parancsnokhelyettes pohárköszöntőjében mindenkinek megköszönte a példamutatást. Kiemelte, hogy büszke rá, hogy itt szolgálhatott, s elárulta: a Tatán tapasztaltakat most kamatoztatja. Emlékplakettet adott át Sass László nyugalmazott alezredesnek, mint az emléknap szervezésében a Honvéd Bajtársi Klub mellett részt vállaló 11. Harckocsi Hadosztály Bajtársi Egyesület elnökének.

A katonatársak megkoszorúztak azt az emléktáblát is, amelyet az itt szolgált katonák és magasabb egységek tiszteletére állítottak a parancsnoki épületben. Miközben a lövészdandár zenekara ütemes muzsikával köszöntötte az emlékezőket és emlékeiket, egy idős úr fátyolos szemmel nézte a kétszintes épületet: "itt szolgáltam".